Navarrai Margit a 16. századból, igazi kultúrtörténeti nagyság, a nagyszerű francia reneszánsz egyik fontos szellemi irányítója. Hercegnő volt, királyné lett, majd egyeduralkodóként királynője volt az egykori Pireneus környéki, Spanyol- és Franciaország közt elterülő Navarrának. Innét az ismert neve, mert amikor született, amíg csak királylány, királyi hercegnő volt, addig Marguerite d'Angouleme a neve. A reneszánsz uralkodói szellemet megtestesítő francia királynak, I. Ferencnek a húga, olykor az eszmei küzdelmekben harcostársak is voltak. Amikor azután férjhez ment a navarrai királyhoz, írói névnek maga választotta a jelzőnek is alkalmas Navarrai családnevet. Ez nem férje családneve volt, a navarrai uralkodócsaládot Bourbonnak hívták. Idővel francia királyok lettek. Amikor a szokatlanul nagy műveltségű fenséges-felséges asszony különböző tartalmú könyvei megjelentek, szerzőként a címlapon már Navarrai Margit (Marguerite de Navarre) állt. Első könyve a misztikus élmények szépségéről szólt. Ugyanakkor azonban pártfogásába vette, udvarába is hívta a reneszánsz szabad szellem képviselőit. Sokak közt Rabelais-t, aki természettudós orvos volt és az újkori regény első remekírója, és Clement Marot-t, aki erotikus versek után kálvinista és híres zsoltárfordító lett. Navarrai Margit egyformán kedvelte az erotikus szonetteket is, az Ótestamentum zsoltárait is. A mi Szenczi Molnár Albertünket is Marot csiszolt zsoltárai ihlették a szent költemények magyar fordítására. Mellettük pártolta az üldözött hugenottákat, egy ízben magát Kálvint is. Amikor a Genfben hatalomra került hitújító vallási szabályai ugyanolyan kemény dogmákká merevedtek, mint a katolikus egyház szabályai, akkor a türelmet hirdető királyné eltávolodott a kálvinizmustól. Lelkében vívták csatáikat az ellentétes eszmék. Ezek az olykor gyötrő ellentétek kaptak hangot verseiben. A formaművész Clement Marot pártfogójaként maga is nyelvileg, verstanilag csiszolódott. Verseskönyve olyan lelki problémákat fejez ki, amilyenek majd a modern költészetben folytatódnak. A lírai kötet címe: "Margaréták". Ez Margit nevét is jelenti, de latinul a margaréta gyöngyöt jelent. A francia formában is női név és gyöngy. Margit kedvtelve játszik el ezzel a kettős jelentéssel. 

A mindenkit megértő Margittal alig-alig értett bárki is egyet. A Sorbonne egyetem doktorainak kara megvitatta és eretnek tanításoknak nyilvánította a királyasszony teológiai tárgyú tanulmányait. Amíg a trónon Ferenc ült, még nem került sor a fegyveres összeütközésre, de már nagyon kitörőben volt a gyilkos vallásháború, amely évtizedeken át árasztotta el vérrel-jajjal egész Franciaországot. A sokáig tevékenyen közéleti Margit pontosan tudta, hogy ha a már nyílt ellenfelek között az egyik pártjára áll, okvetlenül ellenség lesz a másik táborban. Elvonult hát navarrai birtokára. Ha kellett, királynő volt a navarrai trónon, életét azonban az irodalom töltötte be. Több vallási vagy filozófiai tárgyú könyvet nem írt. Verset is csak olykor-olykor. Közeledett az ötvenedik esztendejéhez. Szerelmes költeményei már főleg emlékekről szóltak. Volt azonban egy nagy megvalósítandó terve. Novellával azelőtt is próbálkozott. Ifjúkora óta ismerte Boccaccio nagy novellagyűjteményét, a Dekameront. Olaszul persze ugyanúgy tudott, mint latinul vagy spanyolul. Boccaccióval a reneszánsz szabad szellemű szépirodalma kezdődött. Ez ihlette a nagy tervet: írni újabb száz novellát az élet valóságáról, főleg a legvalódibb jelenről: a szerelemről. A boldog szerelem lehetőségeit akarta bemutatni száz helyzetben, a szerelmesek más-más arculatával. Úgy tervezte, hogy könyvének "Szerencsés szerelmek" lesz a címe. Ebben is - akárcsak példaképének Dekameronjában - tíz fiatal férfi és nő éjszakáról éjszakára egy-egy történettel szórakoztatja a többit. Csak itt nem járványos betegség elől menekülők, hanem egy utazásban fennakadt társaság üti agyon a kényszerű semmittevést és kizárólag jól végződő szerelmes történetek követik egymást. A nagy gyűjtemény a boldogság iskolájának készült. Ami elkészült, azt a felséges szerző baráti körben felolvasta, úgy mérte le a hatásukat. De nem készülhetett el, csak 72 novellát írt meg. 57 éves korában meghalt. Írástudó köre rendezte a novellákat sajtó alá. A címét is ők adták, mivel Margit csak a 72. történethez jutott el, tehát körülbelül hét éjszakára telik belőle. Hét éjszaka pedig görögül: "Hepta meróné". Ezt torzították a nemzetközi formájú "Heptameron"-ra. A felejthetetlen asszony költőként a francia reneszánsz klasszikusa. Alakja, egyénisége a kultúrtörténet kiválóságai közt tartja számon. Ámde mint novellista a prózairodalomnak mindig aktuális, élő szerzője. Európában nincs olyan élő nyelv, amelyen a Heptameron ne volna olvasható.

Forrás: Irodalmi arcképcsarnok