GUSTAVE MOREAU
 (Párizs, 1826 - Párizs, 1889)

francia festő

Apja építész volt. Moreau a párizsi École des Beaux-Arts tanára, az eredeti tehetségek pártfogója. Fiatalabb korában maga is ott tanult; jelentős hatást gyakorolt művészetére Théodore Chassériau, akihez barátság fűzte, valamint - érett korának festői stílusa alapján - Delacroix is. Courbet realizmusával szemben ő a választékos antik témákhoz tért vissza, a csodált itáliai reneszánsz festők hatását tükrözve, olykor közvetlenül idézve őket. 1857-59 között M. Rómában tanult, ahol tájképeket festett és másolatokat készített Carpaccio, Mantegna, valamint Michelangelo műveiről. A későbbiek során ezek mellett Leonardo da Vinci hatása is érvényesül műveiben. Római baráti köréhez tartozott Puvis de Chavannes, Delaunay és Degas.

A párizsi Salonokon igen sikeresek voltak mitológiai tárgyú képei. 1864-ben mutatta be Ingres azonos című művére emlékeztető
Oidipusz és a szfinx című festményét. Ennek sikerét a következő évben megszilárdította a Jaszón kiállítása. 1866-ban az állam vásárolta meg Moreau Orfeuszát. Az 1870-es években a Salonokon mutatta be többek között a következő műveit: Héraklész és a lernai Hüdra, Salome látomása, Szent Sebestyén. Részt vett az 1876-os párizsi világkiállításon. A Salonban 1880-ban szerepelt utoljára, Helena és Galatea című festményeivel.

Tehetős emberként Moreau-nak nem kellett az anyagi siker érdekében engedményeket tennie, mégis sikeres volt. Képeinek alaposan megmunkált, kapart, lakkozott vastag festékréteggel borított felületei, az ábrázolt pompás anyagok és különös témák egy kivételes képzeletvilág megnyilatkozásai, a jeleneteit megvilágító fény pedig olyan, mintha földön túli forrásból táplálkozna. Az 1880-as évek közepén a szimbolista mozgalom képviselőit megragadta Moreau festészetének lidércnyomásos, érzelmileg túlfűtött és szuggesztív volta. A festő Roden és a költő, Mallarmé mellett Moreau-t is az általuk követelménynek tekintett fantasztikus és eszményi művészet előfutárának ismerték el, és tiszteletbeli tagnak a sokszínű szimbolista csoportban. 1886-ban, rendezte meg Moreau utolsó nyilvános kiállítását: a párizsi Galerie Goupilban közszemlére bocsátotta La Fontaine Meséihez készített 65 illusztrációját.

Számos fiatal rajongója volt. Témaválasztásaival a kulturális örökség létjogosultságát bizonyította, szubjektív festésmódjával pedig az érzelem és a képzelet kifejezésének adott szárnyakat. Barátja, Élie Delaunay 1891-ben bekövetkezett halála után Moreau vette át helyét a párizsi École des Beaux-Arts tanműhelyében (1892-98). Számos fiatal festőre volt nagy hatással. A későbbi fauvisták, Matisse, Manguin, Marquet és Rouault is Moreau tanítványai közül kerültek ki. Utóbb Rouault lett a vezetője a mester egykori műtermében létrehozott párizsi Musée Gustave Moreaunak, ahol műveinek nagy része ma is együtt van. A műtermet idővel zarándokhelyként tisztelték a szürrealisták, amint korábban a szimbolista mozgalom tagjai tették. 

Forrás: Művészeti Akadémia

ÍZELÍTŐ MŰVEIBŐL:


01


02


03


04


05


06


07


08