A XX. század egyik legnagyobb hatású szobrász-egyénisége., a modern szobrászat, a plasztikai szemlélet megalapítója. Az ősi amerikai művészet csodálója volt, majd megtalálta egyéni stílusát, az anyag és annak hiánya közötti egyensúlynak, a hullámos vonalak és a tiszta formák ritmusos harmóniájának megteremtésével. Alkotásaira hatott az afrikai és a mexikói primitív művészet. A múlt alkotásaiban egyet keresett: túl a tárgyon, amelyet ábrázoltak - adnak-e gondolatot, van-e saját életük? Gondolati jelentés megfogalmazása volt a célja. Az igazán megrendítő művészet, mint maga az élet, szakadatlan küzdelem. Akkor is, ha a harmóniának ellentéte a küzdelem, - átélt tragédia, - még akkor is, ha az öröm ellentéte a tragédia.

1898. július 30.-án született, egy yorkshire-i bányászfaluban, egy ír bányász 7-ik gyermekeként. Tanulmányait 1919-ben a leedsi művészeti iskolában kezdte. 1921-ben Londonba mehetett, s a British Museum antik és primitív szobrászati emlékeit tanulmányozhatta. "Előkelő és nyugodt természetességgel ülnek ott. Erősek és nyugodtak, mint Handel zenéje." A szobrászat legnemesebb célkitűzéseit fogalmazta meg, számára alapvetően nem a felület regisztrálása a fontos, hanem az ember belső élete. A művészet eszköz, hogy megfogalmazza hitét, örömét és félelmét. Az egyszerű és tiszta formavilágot kutatta. "Ha egy művész nem vállalkozik a természet másolására, az nem jelent menekülést az élettől, hanem éppen mélyebb behatolást a valóságba." 1925-ben féléves tanulmányútra kapott ösztöndíjat, és Franciaországon keresztül Itáliába utazott. Itt is ugyanazt kereste, az egyszerűséget és a monumentálist. 1925-ben fejezte be munkássága egyik fő témájának korai szobrát: "Anya gyermekével," Az anya és gyermek együttese nem idillikus líra, hanem az élet továbbkölcsönzésének, a termékenységnek jelképe. A kompozíció egy egységes tömb. Legmélyebben az ember létének titka érdekelte. A természet megfigyelése Moore alkotói módszerének szerves része. Megszületnek csodálatos asszonyai, fekvő és álló alakok. A létezés nagyságának és nyugalmának szimbólumai, akiknek mozdulatlansága és magánya méltóságot hordoz. A három dimenzió maradék nélküli megvalósítása a szobrász egyik leglényegesebb célja. "Több a formavak, mint a színvak." - írja, a művésznek szünet nélkül fáradoznia kell, hogy a formát a maga térbeli teljességében gondolja át és alkalmazza. A moori formák a környező világ minden irányába megmozdulnak. A belső matéria megnyílik a szabad tér felé, és ezzel a plasztikának új ritmusa teremtődik meg. Szerinte a művészet az élet értelmének kifejezése, és ösztönzés az élet intenzívebb átérzésére.

Becsüli és tiszteli művészetének anyagát, mert tudja azt, hogy a születő mű milyen hihetetlenül kötött az anyaghoz, az anyag nála részt kér magának az alkotásból. Ismeri minden anyag egyéniségét, sajátos tulajdonságait, soha nem követ el erőszakot az anyaggal szemben, azt fogalmazza meg belőle, amire alkatilag alkalmas. "Így például a kő kemény és tömör, nem hamisíthatjuk puha hússá, nem szabad arra kényszeríteni, ami struktúrájától idegen." Ezzel szemben fafigurái ellenszegülnek a nehézkedés törvényének, mint ahogy a fák saját erejükből nőnek ki a talajból. Természetük, mely mozgás és növekedés, még holtan is belerajzolódott erezetükbe. Ezeket érti és számításba is veszi, a művész. Minden művében látható, hogy az anyag "elemében van" - lefejti róla a burkot, mely a szépségét takarta. A 30-as évek végén érdekes tartalmi probléma vizsgálathoz érkezik. A klasszikus és romantikus, a rend és a meglepő együtt megvalósításának követelményét a formára vonatkoztatja, a mű formai megoldásától követeli, mert szerinte minden emberi tartalom, ami kifejezésre vár, eleve magában hordja ezt a kettősséget: - logika és ösztönösség. Kívülről nyugodt formált plasztikát befelé mozgatja. A kinyitott felületet nem engedi egybeolvadni a szabad térrel, éppen befelé irányultságát hangsúlyozza. Ezt zsinórozással éri el (Fekvő menyasszony). Művészetében rendkívül nagy szerepet játszik a grafika. "Rajzaim elsősorban szobraimat hivatottak előkészíteni, a szobor eszméje kialakításának, az első szikra rögzítésének eszközei, és mindezek után az ötletek elrendezésében és tömörítésében is feladatot vállalnak. És néha, csupán azért rajzolok, mert örömet okoz!" Legnagyszerűbb grafikái, a háború éveiben készültek, ahol az ember a legteljesebb magányt élte át, az értelemtől elhagyott világ pokoli támadásában. Kiszolgáltatott lét, rémülettől megbénított élet, kimerült ember menekülése a valóság elöl - ezt ábrázolják grafikái - rettenetesek látomásai, szürrealisztikusak. Átütő erejű rajzok. Háború utáni évek a nagy sikerek esztendei. 1945-ben  a leedsi egyetem díszdoktora, 1946-ban New York-i kiállítás. 1948-ban a 24. Biennale zsűrije neki ítéli Velencében a szobrászati nagydíjat. A svéd királyi művészeti akadémia, és az amerikai művészeti és tudományos akadémia tagjává választják. Díszdoktora, a londoni és cambridge-i HARVARD egyetemnek. Minden földrész meghajol művészete előtt. 1947-ben a londoni BATTERSEA Parkban felállítják a "Három álló alak" című több mint két méter magas kompozícióját. A londoni TIME/LIFE épületének teraszán elhelyezett fekvő nő alakja, a művészettörténet legnagyszerűbb szobrainak egyike. Az alak az örök virrasztó mozdulatlanságával nyugodt. Legdrámaibb alkotásainak egyike a "Pajzsot tartó harcos." Az egyik nézetből elénk emelkedik az erő, a támadó és sérthetetlen ember szimbóluma. A másik oldalról nézve, egy szerencsétlen, gyenge csonk ül, aki támadni már nem tud. Művészetéhez méltó, nagyszerű feladat volt a párizsi új UNESCO palota részére készített szobra. Ismert motívuma, a fekvő női alak kel itt életre úgy, hogy kötődik az épülethez, értelme és jelentése építészeti harmónia. Fő műve: "Hanyatt fekvő figurák" 1968-ból. Jellemző a bronz megmerevedett folyékonysága. Munkásságát nem zárhatja le egyetlen mű sem. Az ő szavaival fejezem be ismertetőmet, valamint azzal az örömteli élménnyel, volt alkalmam "élőben" látni egy szabadtéri kiállítását 1974 tavaszán Helsinkiben. "Ez a művészet az élet gazdagságát mutatja, csodáit és titkait tárja fel. Az az erő és szépség a sajátja, amely az emberi lét mélységeinek kereséséből született meg."