A genovai egyetem bölcsészkarán végzi tanulmányait. 1929-től Firenzében él, a firenzei Vieusseux Tudományos és Irodalmi Kabinet igazgatója. 1938-ban lemond, mert nem akar együttműködni a fasisztákkal. Számos folyóirat és újság munkatársa. 1947-től a Corriere della Sera rovatvezetője. Kritikai munkásságát a művészi függetlenség és politikai mentesség jegyében folytatja. A hermetizmus irányzatának kezdeményezője és egyik fő képviselője. A táj szeretetét tükröző, őszinte lírájára mély humanitás jellemző. Shakespeare műveinek egyik olasz fordítója. 1960-ban lett a római egyetem díszdoktora. Magyarul A magnólia árnya című verses kötete jelent meg 1968-ban. 1975-ben Nobel-díjjal tűntették ki.  

Egy verse:

E ponton

Hagyd abba itt, e ponton -
szól az árnyék.
Kísértelek békében, háborúban,
és a kettő között is,
dics és nyűg voltam néked, szuggeráltam
beléd erényt, amit nem birtokoltál,
bűnt, mit el nem követtél. És ha most el-
szakadunk, ne vedd szívedre, könnyebb
leszel a levélnél, fürgébb a szélnél.
Gondolatod vagyok - nincs rajtam álarc -
s szükségtelenséged, mihaszna kérged.
Hagyd abba itt, e ponton, válj le rólam
s a mennybe masírozz, rakétaképpen.
A láthatáron van valami fény, nem
bolond, ki látja, csak egyetlen ember
s te értetted meg, hogy ez nem csupán egy
árnyék kedvéért létezik. Csalás volt.
S azt mondom most: hagyd abba itt, e ponton.
Jobbik s rosszabbik éned nem tied már.
S munkálkodhatsz azért, mit birtokolsz majd
mínusz egy árnyék módon is. E ponton
saját szemeddel láss - vagy szemek nélkül.

1971. június 18.

Forrás: MEEK