1893. április 20-án születik meg Barcelonában. Apja ékszerkereskedő, apai nagyapja kovács; míg anyai nagyapja bútorkészítéssel foglalkozik. A kis Joan nem szeret iskolába járni. Az egyetlen dolog, ami valóban érdekli, az a rajzolás - ezt alaposan és nagy odafigyeléssel műveli. Füzetek telnek meg a Mallorcáról - innen származik édesanyja -, és Terragonáról - apja szülőföldjéről - készített tájképvázlatokkal. Halakat, esernyőt, virágokat, teknőst is rajzol, de emberi figurákat sosem. Miró festő szeretne lenni, ez a szándéka azonban apja ellenállásába ütközik. 1907-ben beíratja fiát egy kereskedelmi iskolába. Belegyezik ugyanakkor, hogy fia párhuzamosan a Szépművészeti Iskolában, a híres Lonjában tanuljon, amelynek pár évvel korábban Picasso is a diákjai közé tartozott. 1910-ben apja úgy dönt, hogy egy kereskedelmi vállalkozásban kezdjen dolgozni. Joan írnoksegéd lesz. Egy év után idegösszeroppanást kap, depresszióban szenved és tífuszos lesz.

1912-ben, súlyos betegségéből felépülve, Francesco Galli barcelonai művészeti iskolájába iratkozott be, ahol megismerkedett a francia avantgárdé művészettel. 1914-es festményei a posztimpresszionista, a fauve és a kubista hatások ötvözetei. 1918-ban festett tájképeinek java perzsa miniatúrákra emlékeztet precíz vonalaival, a sík színfoltok dekoratív kezelésével, az arabeszkszerű formákkal. Első párizsi látogatásakor, 1919-ben, felkereste honfitársát, Picassót, akivel tartós és kölcsönösen inspiráló barátságot kötött. 1920-ban műtermet rendezett be Párizsban, és szomszédja, André Masson révén megismerkedett a dadaista és a szürrealista költőkkel. Ettől fogva felváltva hol Párizsban, hol Spanyolországban élt. A valóság talajáról továbbra sem rugaszkodott ugyan el, de festményei 1918-23 között egyre különösebbekké váltak; ennek oka a részletek majdnem mániákus megfigyelése, a közönséges tárgyakról alkotott látomásos képzetek és a kifejezés intenzitása. Olyan műveiben, amilyen a Felszántott föld kifejezetten előtérbe került a fantázia és az irracionalizmus. 1924-ben csatlakozott a szürrealistákhoz, akik arra buzdították, hogy képalkotásában támaszkodjék a fantáziájára és az álmaira (Harlequin karneválja). 1925-27 között Miró a szürrealisták automatizmus-elméletére alapozva ösztönösen és gyorsan kivitelezett "álomfestményeket" alkotott, amelyek már az absztrakció határát súrolják. Ezekben kezdte kialakítani kozmikus és szexuális jellegű jelekből álló formakészletét, amely későbbi műveinek jellemző vonása lett. 1928-ban visszatért részletező modorához: Holland enteriőrök-sorozatánál régi mesterek műveire támaszkodott. Ettől kezdve mindvégig a szabadság és a részletező pontosság végletei között mozgott - néha ugyanabban a műben egyesítve a kettőt. Miró egy katalán lányt, Pilar Juncost veszi feleségül. Az 1929. október 12-én Mallorcán kötött házasság után a fiatal pár Párizsban telepedik le a Szajna bal partján, a Francoise-Mouthon utcában. 1931-ben megszületik kislányuk, Maria Dolores. Hagyományaiknak megfelelően a nyári hónapokat mind a hárman Spanyolországban töltik. Kivételt csak az 1933-as év képez, amikor Miró egy egész évig Katalóniában marad. A polgárháború ideje alatt, 1936 és 1940 között a festő nem utazik Spanyolországba. Az 1930-as években az európai politikai helyzet miatt érzett keserű szorongása vad hangulatokban fejeződött ki. 1938-ban Paul Nelson építész meghívja, hogy a nyarat a normandiai Dieppe környékén kévő Varengville-sur-Merben töltse. A városka megnyeri a tetszését, a következő évben úgy dönt, hogy letelepedik ott. A II. világháború kirobbanása után nem hagyja el Normandiát. Nem akar arra gondolni, ami körülötte történik. Megteremti saját világát, "belső konstellációs terét" - 1940-41-ben Konstellációk címmel gouache-képek sorozatát festette, amelyek a színkezelés és a ritmikus komponálás káprázatos biztonságáról tanúskodnak.

Első kerámiáit 1944-ben készítette Llorens Artigas közreműködésével; 1955-59 között felhagyott a festéssel, hogy a rá jellemző eredeti leleményességgel kísérletezzék az új anyaggal. Az 1960-as években sok időt szentelt a szobrászatnak. Festményeinek biomorf figuráiból formált monumentális szobrokat vagy talált tárgyakból készített plasztikákat. Miró festményei 1960-tól absztrakt figurációk, amelyekben leleményes expresszivitással alkalmazta saját egyéni jel-nyelvét. A gyermeki fantázia és a primitív művészet hatása, játékosság és groteszk humor jellemzi alkotásait. Szokatlan technikák sokaságával kísérletezett, többek között szakítással és égetéssel. Hatása a második világháború utáni művészetre - elsősorban az absztrakt expresszionizmusra - számottevő.