Családja Jersey szigetén, majd Észak-Franciaországban élt, és 1838-ban költözött Londonba, ahol Millais korán megnyilatkozó tehetsége megfelelően fejlődhetett. 11 éves korától hat éven át a Royal Academy Schools növendéke volt. Egyike, az elégedetlen fiatal művészeknek, akik 1848-ban Preraffaelita Testvériség elnevezéssel csoportot alkottak. Képein sokszor barátokat szerepeltet modellként, mint Hunt vagy Rossetti. A Jézus szülei házában című képén a csoportra jellemző aprólékos ábrázolásmódot és régies színkezelést egy vallásos téma ábrázolásában valósítja meg. Legismertebb alkotása, az Ophélia jól szemlélteti munkamódszerét: a környezetet nyáron festette meg, aprólékos gonddal, természet után, az alakot télen illesztette bele, műteremben, modell után dolgozva - így készült el májusra, az akadémia kiállítására. 1854-ben festette meg John Ruskin portréját skóciai vízesés előtt. Mialatt a képmáson dolgozott, Millais beleszeretett a modell feleségébe. Effie elvált Ruskintól, és hamarosan összeházasodtak; nyolc gyermekük közül az első 1856-ban született meg. Az 1850-es évek végén festett sorozatának képei egy - egy hangulatot ragadnak meg. Az Őszi levelek a lányok ifjúságát állította ellentétbe a természet ciklusaival természetével, az elmúlással: az alkonyi szürkületben égő hervadt levelekkel. A motívumok társításának célja, hogy a legmélyebb vallási gondolatokat ébresszék a szemlélőben. Táj és alak hasonló hatása figyelhető meg más műveiben is; ilyen a Vak lány, amelyben a környezet szépsége fokozza a figura pátoszát. Millais kiváló rajzoló is volt. Az 1850-es évek elején készült számos kiváló tusrajza - korabeli regényeket idéző jelenetével - szinte szükségszerűen terelte az illusztrációk felé. Ez a tevékenysége Tennyson 1857-ben kiadott költeményeinek illusztrálásával kezdődött. Az 1860-as években termékeny illusztrátorként részint folyóiratoknak dolgozott. Festményeinek technikája fokozatosan távolodott a preraffaelita aprólékosságtól, és az új, nagyvonalúbb festésmód lehetővé tette a gyorsabb munkát és a képméretek megnövelését. Csodálta a 18. századi angol portréfestőket és a régi mestereket; akadémiai bemutatkozására festett képének a következő címet adta: Velázquez emlékezete. Gyerekekről - köztük gyakran a sajátjairól - is festett sorozatokat. A Reynolds modorában készült Érett cseresznye fokozott festőiségével a festő stílusának fejlődését szemlélteti; színes reprodukciója 600 000 példányban kelt el. Történelmi "gyermek-témákat" is feldolgozott. Ugyancsak kedvelte a 18. századi viseletbe öltözött fiatal hölgyek ábrázolását. Őszi és téli skóciai kirándulásai, melyek során vadászgatott és tájképeket festett, jóleső felszabadulást jelentettek londoni portréfestői gyakorlatának növekvő nyomása alól. Képein érzékeltetni tudta a szelet, a harmatot, a ködöt, az évszakok vagy napszakok hangulatát.

Forrás: Akadémia