Barokk és rokokó kori irodalmunknak - Pázmány Péter mellett - egyik legkiválóbb prózaírója. Memoárszerző akárcsak, II. Rákóczi Ferenc, aki mellett élete végig hűségesen kitartott. Az erdélyi Zágonban született, református köznemesi családból. Apja székely nemes, Thököly felkelésének résztvevője, akit a Habsburgok végeztek ki fia születésének évében. Mostohaapja után katolizált, tizenhét éves koráig Kolozsváron a jezsuiták iskolájában tanult. 1707-ben II. Rákóczi Ferenchez került apródnak. Ettől kezdve élete elválaszthatatlan a fejedelemtől. 1711-ig a szabadságharc eseményeinek részese. A bukás után Rákóczival együtt távozott az országból, vállalva a száműzetést. Előbb Lengyelországba, Angliába, majd 1713-ban Danzigon át Franciaországba követte fejedelmét. Megismerte Párizst, megtanult franciául. A szultán hívására a számkivetettekkel 1717-ben Törökországba ment. A bujdosókat végül 1720-ban a Márvány-tenger partján fekvő Rodostóba telepítették le. Mint Rákóczi apródja, majd kamarása négy évtizeden át szemtanúja volt az emigráció életének. Erről adott képet Törökországi Levelek c. fiktív, egy gr. P. E. nevezetű, Konstantinápolyban élő nénjéhez címzett levélgyűjteményében, melyet valószínűleg 1735 után írt francia irodalmi példára. A fejedelem halála után 1738 – 39-ben még egyszer közel került hazájához Rákóczi József vállalkozása kapcsán; látta Erdély határát, amikor követségbe ment a moldvai vajdához. 1741-ben Mária Terézia elutasította amnesztia iránti kérését. Egyhangú emigráns életét irodalmi munkássággal töltötte ki: francia munkákat fordított. A kuruc bujdosók sorra elhaltak mellőle, 1758-ban ő lett a magyar kolónia vezetője. Közben egy ideig udvarolt Kőszeghy Zsuzsikának, Kőszeghy Pál leányának, de a leány Bercsényi Miklóshoz ment feleségül. 

Rodostóban halt meg pestisben. 1761-et írunk. Csendes októberi napra virradt a törökországi Rodostó városa: mintha békés, fáradt sugaraival akarta volna bearanyozni egy tragikus élet végét. Mikes Kelemen feküdt a halotti ágyon. Végtelenül egyedül. Bár az Úr színe elé mindenki magányosan vonul, mégis jobbára óvó rokoni szempárok kísérik a szeretett haldokló útját. Mikesre azonban az utolsó hírnökök keserű sorsa várt. Urát és parancsolóját, a bujdosó Fejedelmet - kivel sorsát három évtized fonja össze -, 1735-ben veszti el. 1741-ben kegyelemért fordul a magyarok királynőjéhez, Mária Teréziához - sikertelenül: soha többé nem térhet haza. Tragédiája, hogy akárcsak egykori urát, úgy bujdosó barátait is sorra veszti el. Magányában egyetlen társa marad, pennája, míg aztán őt is elragadja kezéből a fekete halál: a pestis. …és ez az ember mégsem vált cinikussá, vagy közönyössé. Megejtően őszinte és szellemes sorok őrzik élet iránti szeretetét és alázatát Törökországi leveleiben. Utoljára 1758-ban címez levelet fiktív nénjének, "Groff P…E…-nek", mert élete utolsó három évében ritka kegy éri: engedélyezik neki, hogy erdélyi rokonaival írásban érintkezzék. Talán ez könnyíthetett valamelyest a nehéz terhen, melytől végleg csak 1761-ben válhatott meg.

Tizenkét francia könyvet ültetett át magyarra. Az lfjak Kalauza pedagógiai, moralista célzatú munka 1724-ben készült, de kéziratát Mikes1744-ben átjavítva, 1751-ben öntötte végleges formába. Valószínűleg ezután született az Idő jól eltöltésének Módgya című keltezetlen párbeszédes szépirodalmi átdolgozása. A Mulatságos napok, 1745, szépprózai átdolgozás francia kortárs író, Mme de Gomez rokokó novellafüzéréből szerkesztett válogatás. 

ÍZELÍTŐ MŰVEIBŐL