A Vág menti Beckón (ma Beckov, Szlovákia) született. Ősi nemesi, bárói családból származott. 1870-től a zürichi műegyetemen, 1872-től a müncheni Képzőművészeti Akadémián, majd Párizsban, az École des Beaux-Arts-on tanult, a francia festők közül Millet, Corot, Dupré és Redon hatott művészetére.

1879-ben hazatért Beckóra, a Vág völgyébe, a következő időszakban felváltva Magyarországon és Bécsben dolgozott. Tónusai levegősebbek, színei világosabbak lettek, őszi és téli tájképeivel aratott sikert. 1889-1892 között ismét Párizsban élt, 1897-ben képeiből gyűjteményes kiállítást rendeztek a francia fővárosban. Impresszionista tájképeinek alaphangja a finom líra, a természettel való azonosulás: a Kárpátok hegycsúcsait, vízeséseit, az Alföld mocsaras tájait, a nagyvárosi kültelkeket festette, legtöbbször ködös, párás hangulatban (Mocsaras táj, Tiszai halászat, Itató, Hegyi tó, Magas Tátra, Dunajeci táj). 1892-ben Máramarosban tájvázlatokat készített Feszty Árpád körképéhez. A 19. század vége felé érdeklődése a figurális ábrázolás felé fordult, a külvárosok elesettjeit, a vidék szegényeit, a nyomorúság áldozatait örökítette meg (Ágrólszakadt, Öreg és fiatal csavargó, Verekedés után). 1900-ban Galíciában, majd az Adrián és Bécsben dolgozott. Ekkori képei ismét sötétebb árnyalatúak és sűrű fény-árnyék hangulatok jellemzik. Műveinek nagy csoportját csavargóképei alkotják, melyek katona-képeit készítették elő. Az I. világháború alatt harctéri rajzolóként bejárta Galíciát, Szerbiát, Dél-Tirolt, háborús képein a megrázó emberi tragikum, az értelmetlen pusztítás festője (Szerbiában, Elesett orosz katona, Hadifoglyok karácsonya). A szenvedést, a háború értelmetlenségét festve hideg, kegyetlen, vad, embertelen világot ábrázolt, egyre expresszívebb stílusban. Gazdag földbirtokos létére anyagi helyzete egyre romlott, pénzét a szegények közt osztotta szét. Csavargó, nyugtalan életmódját homoszexualitása is motiválta, nők csak elvétve jelennek meg képein, portréin kizárólag férfiak láthatók. Arcképein nincs táji háttér, tájképein csak elvétve akad emberalak. Emberábrázolása sokszor rembrandti mélységű (Shylock, Öreg zsidó), típusai a századforduló ellentmondásos világát érzékeltetik. 1919. április 17-én halt meg Bécsben. 1966-ban Budapesten újratemették Mednyánszkyt, akit a szlovák művészettörténet is magáénak tekint. Naplójegyzetei humánus gondolkodásról vallanak, panteista világszemléletére a buddhizmus is hatott. Legtöbb képe a Magyar Nemzeti Galériában látható. 2003-2004 telén a Nemzeti Galéria addig nem látott méretű kiállítást rendezett itthoni és szlovákiai gyűjteményekben található festményeiből és grafikáiból, mely 180 ezernél több látogatójával meghaladta Munkácsy Mihály 1950-es évekbeli tárlatának addigi rekordját.

Forrás: Felvidék MA