A milánói művész, a drámai realizmus igazi vezéralakja. Híres Lovasaiban egyetlen lépésben kapcsolja össze az etruszk szobrászat formavilágát azzal a modern művészettel, amelyet a valóság elemeiből építkező, különös káprázatok seregszemléjének tekinthetünk. (Pomona-plasztikái)

A Firenzei Akadémián tanul. Kezdetben festészettel és grafikával foglalkozik. 1929től a Monzai Képzőművészeti Iskola-, 1940től a Milánói Brera Akadémia tanára. 1929es Párizsi útja után kezdett először terrakotta szobrokat készíteni, miután ott kapcsolatba került Alberto Giacometti-vel. 1936tól a háború előkészületei miatt pár évig Svájcban élt és dolgozott. Fejportrékat készített bronzból és gipszből. Ebben az időben találkozott, és barátságot kötött, az angol Henry Moore szobrásszal. Marini, figuralista szobrász, a ló és lovas volt fő témája. 1952-ben a Velencei Biennale nagydíjasa. A modern szobrászat egyik legeredetibb képviselője. "Amint a művészetnek a félelmet kell kifejeznie, törvényszerűen el kell távolodnia a klasszikus eszményektől. Mind ez ideig a szobrász érzéki és erőteljes formákra törekedett. Az utóbbi 15 évben azonban a felbomló formákat kedveli." Ezt Marini 1958-ban mondta. S ezt úgy érti, hogy a szobrok kifejezte metafizikai szorongás a halálra ítélt világ kétségbeeséséből fakad. Egy olyan világéból, amelyben Nietzsche szózata hallik: "Az Isten halott."

Számos olasz és külföldi művészeti akadémia vendég tanára, művészeti díjak tulajdonosa. Kiállításai vannak Európában, az USA-ban és Kanadában. Népszerű, híres Múzeumban, Galériában megtalálhatóak jellegzetes szobrai. Peggy Guggenheim Velencében lévő házának teraszán is, a víz felé kitárulkozva ott áll egy szobra (Csodálkozó): egy ember, aki minden érzésével, érzékével odaadja magát a világnak. Ebben a gyönyörűségben pedig a lova teljesen eggyé válik vele.