Apja Mándy Gyula hírlapíró, anyja Alfay Ilona. Szülei válása után apjával maradt. Korán megismerte a pesti kávéházak, mozik, szállodai szobák világát. 1928-tól a budapesti Lónyai utcai református gimnáziumba, majd a Madách Gimnáziumba járt, de tanulmányait félbehagyta. Első novelláját Schöpflin Aladár közölte a Tükörben. 1945 után az Újhold fiatal szerzőgárdájához csatlakozott, néhány számot mint társszerző is jegyzett. 1950-54-ig a Népművelési Intézet munkatársa volt. 1954-től szabadfoglalkozású író. Cervantes, Dickens, Mark Twain műveit rádiójátékká formálja, majd megírja Csutak-tetralógiáját: Csutak színre lép (1957), Csutak és a szürke ló (1959), Csutak a mikrofon előtt (1961), Csutak és Gyáva Dezső (1968). A gyermekeknek írt történet a kiskamaszok világát idézi; főszereplőjét Nemecsek Ernő "irodalmi unokaöccseként" is emlegetik. "Csutakkal, ezzel a kedves mindenre fogékony kisfiúval találkozni annyi, mint gyermek-önmagunkkal találkozni." A négy Csutak-regény azt a véleményt erősíti meg bennünk, mely szerint nincs is ifjúsági irodalom – csupán jó és rossz irodalom van. A Mándy művek világában nem jelentenek külön szigetet a gyerekeknek írt történetek. Az életmű további ifjúsági könyvei: A locsoló kocsi (1965), Robin Hood (1965), Arnold, a bálnavadász (1977).

1992-től a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia elnöke. Írásainak hangulatát meghatározta a környezete, amiben élt. Első, önéletrajzi ihletésű regényei a Francia kulcs (1948), és A huszonegyedik utca (1948). Gyerekkori tapasztalatokból, emlékekből íródtak: a nagyvárosi miliő, a kétes egzisztenciák, lődörgők, feltörekvők tarka világa egy kamasz fiú tudatán átszűrve, impresszionista képekben jelenik meg. Novelláiban a Külső-Józsefvárosra jellemző embertípusok jelennek meg: bódésok, cigányok, vagányok; magányosak és kiszolgáltatottak, emberi kapcsolatokra, szeretetre vágyódóak. Ábrázolásmódja mind merészebben szakadt el a közvetlen realitástól a szürreális, az abszurd világérzékelés felé. Kései novelláiban Mándy figyelme a tárgyak, helyszínek felé fordul. Strandok, uszodák című kisregényében a helyre jellemző hangulatot és vendégeket jeleníti meg. Magukra maradtak című kisregényéből hirtelen teljesen hiányzik az emberek jelenléte: eltűntek, csak a környezet maradt utánuk. Itt már a városi lét gazdátlanul hagyott tárgyai kelnek életre, méghozzá emlékező, szenvedő és gyászolni képes tudattal. A hatvanas években az író új tájékozódását jelezték a Vera-novellák. Középpontjában egy fiatal lány állt, a beat nemzedék képviselőjeként. (Mi van Verával? 1970)

Díjai: Baumgarten-díj (1948), József Attila-díj (1969), Déry Tibor-jutalom (1985), Kossuth-díj (1988), Getz Corporation-díj (1991), Robert A. Pritzker magyar nyelvű életműdíja (1991), Az Év Könyve jutalom (1992), A Soros Alapítvány életmű díja (1992)

Forrás: Wikipédia, a szabad lexikon 

ÍZELÍTŐ MŰVEIBŐL