1913-ban vagy 1914-ben vagy 1915-ben, hogy pontosan melyik napon, nem tudni, a lengyel származású orosz festő, Kazimír Severinovich Malevich fogott egy kis darab, 79,5 X 79,5 centiméteres vásznat, a széleinél befestette fehér festékkel, a közepét pedig vastagon bekente feketével. Miután végrehajtotta ezt a lehető legegyszerűbb műveletet, Malevich a világ legismertebb, legtitokzatosabb, legfélelmetesebb képének, a Fekete négyzet — fehér alapon címűnek a festője lett. Ecsetjének ezzel az egyszerű vonásával egyszer s mindenkorra meghúzott egy átléphetetlen vonalat, kijelölte a szakadékot a régi és az új művészet, az ember és az árnya, a rózsa és a koporsó, az élet és a halál, az Isten és az Ördög között. Ahogyan ő kifejezte magát, "mindent nullává változtattam". Ez a nulla valami oknál fogva négyzet alakúra sikeredett, de ez az egyszerű felfedezés a művészet egyik legszörnyűségesebb eseménye lett fennállása egész története alatt.

A múlt század végi és e század eleji irányzatok követése után 1913 körül eljutott a nem - ábrázoló festészetig, amelyet szuprematizmusnak nevezett. 1911-12-ben készít portrét a festő Morgunovról. A két művész igen jó viszonyban volt: Morgunov, Malevich -csel együtt tagja volt a Fehér négyzet, majd A Szamár farka nevű művészi társulásnak és abban az időben igen közel állt Larionov és Natalia Goncsarova esztétikai elképzeléseihez, akikről egyébként Malevich kettős portrét is készített. A művész teljes, nagy ívű pályája az impresszionizmustól a szuprematizmusig tart, - mint ahogyan ezt Malevich maga is nevezte, és ezt adta címül első, 1919-ben Moszkvában rendezett retrospektív kiállításának. És valóban, kezdetben még egyértelműen Monet hatása érződik művein. Berlini kiállítására egy ilyen, 1905 táján festett művét vitte magával: Nő újsággal. A Társaság a parkban című műnél a századfordulóra annyira jellemző társaság ábrázolása már a szecesszióra, míg a gondolkodó nőalakjának hangulata sokkal inkább Kupkáéira emlékeztet. Azután következnek azok a művek, amelyeken a keleti, a bizánci művészetek hatása érződik. Híres szuprematista képeiből egyet még a tízes években kiállított Párizsban. A hozzájuk vezető út, a kubista-futurista művek sora, melyek közül külön érdemes megemlíteni Matyusin 1913-ban bemutatott operájához készített díszleteit és két Matyusin -portrét. Malevich igen rövid idő alatt járta be az avantgárd egyre újabb korszakait - és már ez is rendkívüli nála. Az opera-díszletei Cézanne-t, vagy Emile Bernard-t juttatják eszünkbe, és miközben magához hasonítja, mintegy abszorválja, már el is veti magától és valahányszor kialakít valamilyen stílust, már túl is lép azon. Először az 1915-ös Szentpétervári utolsó futurista kiállításon mutatta be több szuprematista (a tiszta szín szupremáciájára épülő) festményét, így a Fekete négyzetet, amely a huszadik századi absztrakt festészet, az idea elsőbbségét hangsúlyozó művészeti törekvések fontos példája. 1915-ben brossurában tette közzé első elméleti írását, amelyet haláláig számos követett. Az akkori orosz művészek mozgalmának lelke és természetesen az orosz és ukrán művészet hatása: a színek ereje, a folklór, a még éppen megragadható, de már eltűnőben levő paraszti életforma, amelyet Tolsztoj ábrázolt regényeiben. A társadalom strukturális változása volt a feszítőerő Malevich művészi pályáján.