Teljes neve - Aristide Joseph Bonaventure Maillol. Kezdetben festészettel foglalkozott, az impresszionista ellenes Nabis - csoporthoz tartozott. 1893-ban Banyulsben kárpitszövő műhelyt alapított, és faliszőnyeget tervezett; korai festményei síkszerűségükkel és stilizáltságukkal egyrészt a gobelintervezés, másrészt Gauguin hatásáról tanúskodnak. Már 1895-től készített szobrokat, de csak 1900-tól, látásának átmeneti elveszítését követően szentelte magát teljesen ennek a művészetnek, az asszír, egyiptomi és kora görög szobrászat tanulmányozásának hatására a tiszta plasztikai elvek érvényesítésére törekedett. A 20. század szobrászatában Maillollal kezdődik az a nagy fordulat, amelynek lényege, hogy a látott helyett mindinkább a redukált formák léptek előtérbe. A művész körülbelül ugyanazt képviseli a szobrászatban, mint Cézanne a festészetben: a pillanatnyi helyett az állandót akarta kifejezni. A külső, optikai látszat helyett a belső lényeg szerkezeti kifejezését kereste, s ennek megfelelően átalakította a formákat. Pihenő nőjének formái tömbszerűek, leegyszerűsítettek. Maillol ugyanis - szemben Rodinnel - a szobrot úgy fogta fel, mint az "épületet". Abból az elvből indult ki, hogy a szobornál is elsősorban a térbeli felépítést kell érvényesíteni. A festői felülethatások helyett tehát a test szerkezetének világos érzékeltetésére törekedett. Az apró fény árnyékfoltokról is lemondott, minden feleslegest, esetlegest elhagyott a plasztikai lényeg kiemelése érdekében. Szobrainak architektonikus felépítése világosan kivehető. Ez a tiszta architektonikus kompozíciós felépítés és a formák festőiségtől mentes plasztikai megfogalmazása. Tömbszerűen zárt márványszobrai anyagszerűek is. Erőtől duzzadó figurái az egészség, az életerő képzeteit keltik fel a nézőben. Az életerő árad Flóra, Vénusz című szobraiból is. Amilyen őszinte és egyszerű Maillol a művészetében, olyan az életében is: patriarkális, csaknem biblikus. Nyáron, a mediterrán vidékű Marly-le-roi dombjának a legtetején lakik. Maillolnak igen nagy hatása volt a modern szobrászati irányzatok további alakulására. Itáliában főleg Manzu, nálunk pedig Medgyessy Ferenc és Ferenczy Béni szobrászata mutat vele rokon törekvéseket.