MEZTELENEK ÉS HOLTAK

A mű témája elsősorban nem maga a háború, hanem a különböző emberek viselkedése a háborúban. Alakjait - köztük Hearn-t, a liberális gondolkodású tartalékos hadnagyot, Cummingset, a tehetséges és elképzeléseit a legkegyetlenebb diktatúrával végrehajtó tábornokot, Croft-ot, a fasiszta típusú, uralmi mániában tomboló őrmestert - a jellemük próbáit jelentő helyzetekben készteti cselekvésre. Környezetük mindenekelőtt emberi környezet: egy felderítő szakasz - benne két zsidóval, egy mexikóival, egy írrel, egy olasszal, egy anarchistával, egy kiskaliberű fasisztával és néhány más kitűnően rajzolt közkatonával - és egy hadosztály hadműveleti törzse, mesteri vonásokkal ábrázolt törzstisztekkel és tartalékosokkal. A másik főszereplő a természet: a partraszállással félig-meddig meghódított sziget tengerpartja, hegyei, dzsungele és embert kikészítő klímája. Mindezen kívül természetesen szerepelnek harcok és - naturalista módon részletezett - sebesülések, halálos esetek is a könyvben, de a lényeg a két alapvető társadalmi típus (a fasiszta-elnyomó és a közösségi- demokratikus gondolkodású) közti feloldhatatlan ellentmondás rendkívül árnyalt bemutatása.

Az író nem elégszik meg azzal, hogy csupán Anopopej szigetén maradva játszassa a cselekményt. Időgép főcímet viselő fejezeteiben számos szereplőjének előtörténetét is felvázolja. Technikai érdekesség a néhány úgynevezett "kórus" beiktatása, ezek dramatizált "katona-dumákat" adnak vissza kísérteties valószerűséggel. Említésre méltó az úgynevezett durva, trágár irodalmilag korábban leírhatatlannak minősített szavak elég gyakori használata.
Csak felnőttek, elsősorban férfiak olvasmánya, műveltségbeli különbségek nemigen zavarják a megértését.

Norman Mailer - a Meztelenek és holtak világhírű írója, az amerikai irodalmi és közélet fenegyereke, ön elnökjelölt és börtönviselt verekedő, az obszcenitás bajnoka és egy falka gyerek érzelmes apja - 1967 októberében részt vett a Pentagon előtt rendezett tömegdemonstrációban, ahol az amerikai társadalom legkülönbözőbb rétegeiből, csoportjaiból verbuválódott tüntetők az ország vietnami háborúja ellen tiltakoztak. Az éjszaka hadai, az író talán legjelentősebb könyve első és legendás háborús regénye óta. Két szempontból is jelentős mű: mint a világszerte divatos non-fiction műfaj kiemelkedő alkotása eredeti bepillantást nyújt a belső és külső válságokkal polarizált Amerika világába, a hatalmi, világuralmi politika ellen küzdő baloldal súlyos, néha már szomorúan groteszk helyzetébe - s abba a mégis felemelő, katartikus ördögűző szertartásba, mellyel a jobbak a néhai álmok Amerikáját a jelen ártó szellemeitől, démonaitól megszabadítani akarják.

Marilyn

'Marilynre emlékezünk most, mindenki szerelmes Amerikájára, aki szőke volt, és gyönyörű, és nyekergő kis hangocskája volt, és tiszta volt, mint Amerika kipucolt hátsóudvarainak színtiszta tisztasága. Ő volt a mi angyalkánk, a szex édes angyalkája(...) Férfiak, akik tudósai a szerelemnek, öt kontinensen ácsingóztak utána, de érte lüktettek a vakációban benzinkutaknál dolgozó kamaszok klasszikus pattanásai... Sose szerette a tévét. Sokkal inkább a színházat, azt a sok száz embert a sötétben, meg az óriási vászonra vetülő kósza fénypászmákat, melyektől tízlábnyira nőtt arcának sugaras élete. Meglehet, mindenkinél jobban tisztában volt vele, hogy ő az utolsó mítosz, mely még felfénylik az amerikai álom hosszú alkonyának végén(...)'

Marilyn Monroe egy egész korosztály szex-bálványa volt. Az erotikus szőke angyalnak, aki elbűvölte a világot, magánélete tele volt kudarccal, a boldogság hiábavaló kergetésével. Bizonytalan egyénisége és tragikus halála éles ellentétben állt a mozivászon szülte hamis csillogású képpel. Ez az életrajzi regény a neves amerikai író, Norman Mailer magával ragadó írása.

A HÓHÉR DALA

Terjedelmes regényben írta meg Mailer egy 1977-ben Utahban kivégzett rablógyilkos, Gary Gilmore utolsó hónapjainak történetét. A megtörtént eseményeken alapuló regény alakjai saját nevükön szerepelnek a történetben, amelynek főhőse egy harmincöt éves amerikai férfi, aki élete java részét börtönben töltötte. Legutolsó szabadulása alkalmával összekerül egy szintén "mélyről" jövő, kegyetlenül sokat megélt fiatalasszonnyal, Nicole-lal, romantikus szerelem köti össze őket, ám mindennapi életük csupa gond, bajlódás; a férfi részegeskedik, sokat veszekednek, majd végül szakítanak. Gary végső elkeseredésében egyik alkoholos ámokfutása során két rablógyilkosságot követ el. A bíróság ezúttal halálra ítéli. Olvasmányos és a tényregény minden szabályának megfelelő mű.

A FIÚ EVANGÉLIUMA

Szinte blaszfémikus, szentségtörő feladatra vállalkozott Norman Mailer ebben a regényében. Jézussal magával mondatja el életét, megalkotva mintegy az igazi, az igazán hiteles evangéliumot, A Fiú evangéliumát. A műben megszólaló Jézus természetesen bírálja az ismert evangélistákat: Mátét, Márkot, Lukácsot és Jánost, sőt az apokrif evangéliumokat is; tévedtek, túloztak, elfogultak voltak stb. Ám lényegében mégis igazságot szolgáltat nekik. A Fiú maga is úgy mondja el az eseményeket, mint a kanonizált evangélisták, csak éppen kevésbé magabiztosan. Ami Mailer korábbi munkáinak ismerőit leginkább meglepheti, hogy az író nem valamiféle vehemens új, netán káromló, istentelen evangéliumot nyújt, "leleplezné" Jézust és a jézusi tanításokat. Ellenkezőleg, hatalmas apológiáról van szó, persze egy szkeptikus kor és író apológiájáról. Mailert leginkább az foglalkoztatja, hogyan, miként fért össze, és miként nyilvánult meg Jézus belső életében ember mivolta és az Istenfiúság. A feladat persze reménytelenül nehéznek tűnik fel: mint Guardini óta minden igazán nagy teológus, kifejtette: Jézusról nem írható pszichológiai elemzés. Mailer pedig épp ezt kísérli meg. Annak rendje és módja szerint elmondatva hősével az ismert, klasszikus eseményeket és tanításokat, mindenkor arra teszi a hangsúlyt, hogy Jézus mit érezhetett, mit gondolhatott, miként cselekedhetett úgy és pontosan úgy, ahogy az meg van írva. A "regény" - mert egészen különös regényről van szó, amely miben sem hasonlít a műfaj tradicionális termékeihez) valóban az, amit a címe mond: a Fiú (Isten fia) evangéliuma, vagyis önelbeszélése, önmaga adása. Mint ilyen, a legérdekesebb kísérletek közül való, egyszerre verseng magukkal az evangélistákkal és a nagy Jézus-életrajzokkal, a Jézus-regényekkel és a teológiai kommentárokkal. Különös, egyedi mű, amely persze - művelt, az Újszövetségben járatos és egyúttal dogmatikus kötöttségekkel nem nyűgözött olvasókra számít.