Kuruc és labanc
1853–55 között

olaj, vászon (Herendi Porcelánmúzeum tulajdona)

1998. április 6-án mutatták be a Galériában a 150 éve elveszettnek hitt, nagyméretű festményt. Madarász Viktor 1853–55 között festette, majd 1855-ben mutatta be a Pesti Műegyletben rendezett kiállításon. A kép politikai aktualitása nagyon is világos volt, egy testvérpárt állított a középpontba. Egyikük felesége karjában haldoklik, a másik testvér császári egyenruhában, kezében elfogató paranccsal lép be éppen. A cenzúra miatt "Életrajz Erdély múltjából" cím került az 1855-ös kiállításon a kép alá. A festmény sorsa elég kalandos volt. 1904-ig egyszerűen eltűnt, majd kisebb szünet után 1918ban Grazban "tűnt fel", majd újra eltűnt. Az látszik a legvalószínűbbnek, hogy több mint száz évig ugyanannál a szabadkai családnál lehetett, ahol egy padláson, feltekerve őrizték, egészen 1997-ig. Akkor rendezték ugyanis Nyíregyházán a Madarász Viktor emlékkiállítást, s ennek hírére kezdtek tárgyalásokat a Magyar Nemzeti Galériával egy állítólagos Madarász-kép ügyében. A Magyar Nemzeti Galéria művészettörténészeinek a festmény eredetiségét kellett megvizsgálnia, bár a mester szignója látható volt a képen, mégsem lehetett a család biztos abban, hogy eredeti mű van a birtokában. Újabb titokzatos segítők felkeresték a Herendi Porcelánmanufaktúra R. T.-t, s felkérték a kép megvásárlására. A titok titok is maradt, mennyit fizetett a Herendi Manufaktúra a képért, szerényen annyit mondtak, hogy művészetpártolásból, saját hagyományaik ápolása miatt (hiszen az alapító Fischer Mór családtagjai is harcoltak a 48-as szabadságharcban) áldoztak a vásárlásra és a restaurálásra. Madarász Viktor festménye a Herendi Porcelánmanufaktúra, illetve a Herendi Porcelánmúzeum tulajdona, de nem szeretnék elzárni a nagyközönség elől, ezért egyelőre egy évig biztosan a Magyar Nemzeti Galériában látható Madarász Viktor nevezetes festményeivel együtt az állandó kiállításban.