Áldás, átok

Mosolyg az ég! mosolya éltető,
Imádja azt az ébredő világ!
Feléje nyujtja lenge könnyeit,
Tavasz fuvalmban, mindenik virág.

Imám is égbe száll; ha az mosolyg
Bus életemnek kínos útjain!
S az ég mosolya bánatomra száll,
Dicső szemének kék sugárain!

Üvölt az ég, lesujtva átkait,
Borúba fúl a néma láthatár,
S a tar mezők lesorvadott körén:
Körülrepűl a sárguló halál!

S borzalmiban zajos imát kiván,
A föld üvöltve zúgja azt felé,
S imát rebeg szivemnek érzete,
Szemének, az ha üdvöm elvevé.

VÁLOGATOTT VERSEI

A 19. századi magyar literatúra olyan óriásának verseit közli a kötet, aki nem lírikusként emelkedett a magyar irodalom élvonalába, noha költői munkássága sem épp jelentéktelen. És bár az irodalmi kánon óhatatlanul a fő művekhez, a drámákhoz méri a lírai darabokat, azért mindenképp érdemes megismerkedni az életművön belül háttérbe szorult műnem megrostált termésével. Madách Imrének életében alig néhány verse látott nyomdafestéket, élete vége felé tervezte két kötetben megjelentetni lírai munkáit. Az első rész négy ciklusból (Szerelem; Románc és ballada; Legenda és rege; Tábori képek), a második rész hét egységből (Benyomások; Jellemzések; Kedvcsapongások; Benső küzdés; Elmélkedések; Levelek; Epigrammák) állt volna, végül pedig egy ars poetica-szerű vallomás (Útravaló verseimmel) zárta volna a gyűjteményes kötetet. E szerkezet hitelesen körvonalazódik e válogatásban, ami azért jelentős újdonság, mert a korábbi Madách-versközlések midig azokat a lírai darabokat állították előtérbe, amelyek valamilyen módon összefüggésbe hozhatók a Tragédiával, vagyis a filozofikus mondandójú Madách-versek szerepeltek mindenütt (pl. A megelégedés; Hit és tudás; Éjféli gondolatok; A nő teremtése stb.). Most azonban hitelesen tükröződnek költészetének valódi belső arányai; a gondolati versek mellett nagyobb számban olvashatók az érzelmes, archaizáló - historizáló, mítosz-teremtő darabok, a románcok, balladák, regék, legendák, vagyis az epikus vázra épülő költői művek, némiképp Petőfi, Arany és Tompa Mihály hangzását idézőn, illetve azoknak valamilyen romantikus, elégikus, népies válfaját testesítve meg. Ezt tovább színezi Madách romantikus hajlama, szentimentalizmusa. Vagyis a versek nem a komor filozófust, hanem a megkésett romantikus poétát idézik.

Emeljétek paizsra a királynőt.
Hadd lássa őt minden magyar s kiáltsa,
Ha korcs, hogy Árpád végső gyermekét
Apáival s honával megtagadja.

Madách Imre a Csák végnapjainak első változatát az Akadémia 1843. évi drámapályázatára adta be a Férfi és nő c. drámájával együtt. Az átdolgozott szöveg két példánya, mindkettő Madách saját kéz­írásá­ban, az OSzK Kézirattárában található. Az első kézirat a Madách hagyatékból került be a könyvtárba, az átdolgozás első fogalmazásának látszik, sűrű javításokkal és betoldásokkal. A második, tisztázottabb kézirat, melyből Gyulai kiadása készült, Arany Lászlótól került Gyulaihoz, majd özvegyétől az OSzK-ba.

A civilizátor
Komédia Arisztophanész modorában

Eszmét hoztam, civilizációt
Rendezni jöttem. Paradicsomot
Állítani, melyben nyer mindenik,
És senki nem veszt.

A mű a császári kormányzat "népbarát" jelszavakkal kendőzött önkényuralmának szatírája. A főszereplő Stromm, Bach Sándor belügyminisztert jelképezi, aki zavaros ideológiájával (civilizálni szeretne!), üres ígéretekkel és "svábbogaraival" (a hivatalnok és csendőri sereggel) a magyar nemzetiségeket és a parasztságot kívánja a nemesség ellen lázítani
Terve nem sikerül, lelepleződik, és csúfosan elkergetik "István bácsi" háza tájáról.

Forrás: http://www.vmig.sulinet.hu/madach/tobbmu.htm

AZ EMBER TRAGÉDIÁJA

Szabadon bűn és erény közt
Választhatni, mily nagy eszme,
S tudni mégis, hogy felettünk
Pajzsul áll Isten kegyelme.

A Tragédia cselekménysorozata az Édenből indul: a bűnbe esett két emberi ős, Ádám és Éva kiűzetésével a Paradicsomból (1-3 szín). A lét tudatára ébredt ember ismerni akarja ivadékának, az emberiségnek jövőjét, Lucifer álmot bocsát rá és végigvezeti őt az emberiség történelmén. A 4-14. színek az álomlátás színei, az emberiség történelmének felvonultatása a világtörténelem rendjében a kezdetektől (ókori rabszolga tartó) a Madách szerint elképzelt jövőig. A történelmi színek a hegeli tézis - antitézis - szintézis jegyében pompásan festett miniatűrök, jellemző képét adják az egyes koroknak. Ádám sorsa a történelmi korokban mindvégig bukás; mindegyik jelenet egy-egy kis tragédia, amelyben a hős azon bukik el, ami a legjobb benne, eszményi önmegvalósítása jut zátonyra, eszményeivel bukik. A kor nemes eszmei tartalmát képviselő, a tulajdonképpeni történelmi ember törekvései elakadnak, megtörnek a percemberkék többségéből álló történelmietlen közegben. Ez adja a tragédia főkonfliktusát, azt sugallva, hogy nem lehet úszni a kornak ellenében, a tömeg vezére csupán az lehet, aki hozzá hasonul.

Ádám bukása ellenére a töretlen akarat képviselője; az ő jellemét egészíti ki Lucifer, mint a szabadság, önállóság és az ennek kielégítését biztosító tudás igényének hordozója, Éva alakja pedig mint a költőiség, líraiság forrása, az érzelem megtestesítője. A főszereplők képviselte hármas jellemrendszeren keresztül bontakozik ki a mű leghatározottabb jelentéstartalma: az ember tragédiája az, hogy az akarat, az ész, érzelem diszharmóniája megbontja a tökéletes létezésformát. Az Úr szava a végjelenetben (15. szín) a három egységben jelölt megoldást, s választ ad arra is, mi az értelme az emberi életnek: hogy halandósága tudatában is legyen képes küzdeni végzete ellen, s vállalja a személyiségben rejlő érték érvényesítését. Az ember tragédiája nem a történelmi színekben kezdődik, hanem amikor a tudás és az élet fölötti uralom megszerzésének útjára lép.

Kézirat befejezése

Tisztelt Hazafi!

Miután Kegyed, elútazása előtt, engem föl nem keresett, engedje, hogy én látogassam meg e néhány sorral.
Az "Ember Tragediája" úgy conceptióban, mint compositióban igen jeles mű. Csak itt-ott a verselésben - meg a nyelvben - találok némi nehézkességet, különösen a lyrai részek nem eléggé zengők. De így is, a mint van, irodalmunk legjelesebb termékei között foglalhat helyet... Ha ohajtásom Kegyed akaratjával találkoznék, akkor sorról-sorra kijelölném azokat a helyeket, hol - semmi esetre sem lényeges - változtatást gondolnék célszerűnek, vagy belenyugvás esetében magam tennék rajta egy-két tollvonást... Becses válaszát elvárom. Fogadja leghőbb üdvözletemet a gyönyörért, melyet műve által okozott, a fényért, melyre költészetünket deríteni hivatva van!

Pest. sept. 12. 1861.

Rokon érzelmi pályatársa
Arany János

Országgyűlés

Országgyűlésre készült 1861-ben az ország, s Madách Imre a balassagyarmati választókerület képviselőjeként politikai szerepet vállalt. Politikai hitvallomása: ragaszkodnunk kell a negyvennyolcas törvényekhez - függetlenségünkhöz, a szabadság jogához. Hat beszédet írt, de mert idő előtt, hatalmi szóval berekesztették az országgyűlést, a legfontosabbat, a nemzetiségek ügyéről írottat már nem mondhatta el. Nyomtatásban sem látta, írása csak 1880-ban jelenhetett meg. A hat beszéd együtt mindössze egyszer, összes műveinek első és egyetlen kiadásában, 1942-ben látott napvilágot. Madách Imrét, a politikus szellemet hallgatásra ítélte kora. De Madách Imre okkal remélte: politikus szelleme túléli a kort, amelyben elhallgattatták a legjobb, legtisztességesebb szellemeket.