Fra Filippo Lippi szerzetes és Lucrezia Buti apáca fia. Fra Diamante tanítványa, atyja és Botticelli hatása alatt fejlődött. Főleg Firenzében működött, rövidebb ideig Pratóban, Paviában és Rómában. Ifjúkori munkái, melyekben atyja és Botticelli hatása érzik, harmonikusabbak, a későbbiek nyugtalanok és modorosságra hajlók, úgyhogy bizonyos tekintetben a barokk előfutárának nevezhető a 15. században. 1488-ban Mátyás király rendeletére készült két oltárképének nyoma veszett. Legkorábbi munkáinak egyike az Angyali üdvözlet (1483, kör alakú képek, az egyiken Mária a másikon az angyal, - S. Gimignano képtár), továbbá a szintén kör alakú Álló Madonna a gyermekkel és négy angyallal, a Madonna mögött szép reneszánsz fülke és tájkép (Firenze, Pal. Corsini), a négy szent még Botticellivel rokonok. Legnépszerűbb oltárképe: a Madonna angyalok kíséretében megjelenik a himnuszait író Szt. Bernátnak. E kép firenzei sziklás hátterével a firenzei kora reneszánsz egyik legpoétikusabb alkotása, melyben Botticelli szelleme mellett már erős egyéni vonások érvényesülnek. A Madonna négy szenttel (Uffizi) finom ezüstös színharmóniájával hat. Masaccio freskóit a Brancacci kápolnában (Firenze, S. M. del Carmine) ő fejezte be és egészítette ki (1484-5). A királyfi föltámasztásán és Szt. Péter a katedrán, néhány alak, Péter a börtönben, Péter kiszabadítása és Péter és Pál a prokonzul előtt egészen tőle van. E freskók kompozícióiban szépen alkalmazkodott Masaccióhoz, de különösen szép élénk színezésűek. Működése 1490-1504 közötti időszakát a széteső, többé-kevésbé modoros munkák töltik be: a Caraffa-kápolna freskói (1488-91. Róma, S. Maria sopra Minerva), Aquinói Szt. Tamás dicsőítése kilátással Rómára a Laterán palotával s előtte Marcus Aurelius szobrával. Az időben, ezt követő oltárképeit hasonló nyugtalanság és túlzsúfoltság jellemzi: Királyok imádása (1496. Uffizi). Szt. Anna és Joachim találkozása (1497, Koppenhága), Krisztus sebeivel megjelenik Máriának (1495. München), Trónoló Madonna egy csarnokban két szenttel és donátorokkal (Firenze, S. Spirito). Szt. Katalin eljegyzése négy szent jelenlétében (1501, Bologna, S. Domenico). Modorossága egészen a bizarrságba csap a Strozzi kápolna freskóin (1502, Firenze S. Maria Novella), jelenetek János evangélista és Szt. Fülöp életéből: János föltámasztja Druziánát és a szent mártírhalála, Szt. Fülöp csodatétele és halála. Utolsó munkáját a Keresztről való levételt (1504, Uffizi) Perugino fejezte be. Egyéb képei még: A zene allegóriája: egy fiatal nő a mitikus éneklő hattyút fogja meg amorettjeivel. A Madonna Szt. Jeromos és Domonkossal tájképben (London, National Gall), Páduai Szt. Antal egy szerzetest ajánl a Madonnának, rajzban és színeiben egyaránt kiváló kép, továbbá neki tulajdonítva: A bűnbánó Szent Jeromos tájképes háttérrel (Budapest, Szépművészeti Múzeum, az utóbbi két szerzemény).