A gótika leghíresebb miniatúrafestői. Nagyapjuk, Johannes de Lymborgh
valószínűleg Limbourgból érkezett Nijmegen városába, ahol faszobrászként dolgozó
fia, Arnold 1385 táján feleségül vette a neves festőcsaládból származó Mechteld
Maelwaelt. A három fivér pontos születési ideje ismeretlen. A legidősebb, Herman
1385 körül, Paul 1386-ban vagy 1387-ben, Johan valószínűleg 1388-ban jött a
világra. Rajtuk kívül a családban még két fiú és egy lány született. A fiúk
apjuk halála után korán, 1398-ban Párizsba mentek ötvös inasnak. A városhoz
rokoni szálak fűzték őket, hiszen anyai nagybátyjuk, Johan Maelwael a burgundi
herceg, Merész Fülöp udvari festője volt. 1399-ben viszont egy járvány miatt
vissza kellett térniük a szülői házba. 1402 februárjában Paul és Johan négy évre
szerződtek a burgundi herceg udvarába, s egy biblia díszítése volt a feladatuk.
Lehetséges, hogy ez a könyv azonos a francia nemzeti könyvtárban található Bible
Moralisée című művel, amely kétségtelenül a Limbourg fivérek legkorábbi ismert
alkotása. A herceg 1404-ben meghalt, mielőtt a festők elkészülhettek volna
munkájukkal. Herman, Paul, és Johan már 1404-ben Jánosnak, Berry hercegének,
Fülöp testvérének szolgálatába álltak. A művelt, művészetpártoló főúr
tulajdonában volt a kor egyik legnagyobb műgyűjteménye. A művészek első jelentős
megbízatása egy hórás könyv díszítése volt. Ezt a könyvet ma Belles Heures du
Duc de Berry címen ismerik és a New York-i Metropolitan Museum-ban látható. A
könyv 1409-re készült el, és a hercegnek annyira tetszett, hogy szinte azonnal
megbízta őket egy újabb jelentős munkával. Ekkor született a gótika korának
legszebb és legjelentősebb hórás könyve, a Tres Riches Heures du Duc de Berry,
amely Franciaországban, a chantilly-i Musée Condé-ban található. A testvérek
közül Paul nagyon jó viszonyban volt a herceggel, aki kinevezte kamarássá, és
ékszerek mellett megajándékozta egy bourges-i házzal is. Paul megismerkedett
Gillette la Merciere-rel, és 1411-ben feleségül vette a mindössze 12 éves lányt.
A házasság gyermektelen maradt. 1416 első felében meghalt Berry hercege, majd a
három Limbourg testvér is, mindnyájan mindössze harmincadik évük körül jártak. A
gyorsan egymás után következő halálesetek oka ismeretlen, lehetséges, hogy a
korban oly gyakori járványok egyike, valószínűleg pestis végzett velük. A Tres
Riches Heures munkálatai félbeszakadtak, az 1440-es években folytatta egy
művész, valószínűleg Barthélemy van Eyck, majd 1485-ben Jean Colombe fejezte be
I. Károly savoyai herceg részére.
A 14. században Párizs volt a francia könyvfestészet központja, s a Limbourg
testvérek művészete ott alakult ki. Megismerkedtek az internacionális gótika
stílusával, s átvették egyes jellegzetességeit, mint az S alakban meghajló női
alakokat, a gazdag ruharedőzést, a miniatúrák keretein a dús növényi díszítést.
De hatott rájuk a flamand festészeti hagyomány is, amely a természet
megfigyelésén és minél hűbb visszaadásán alapul. Amikor Berry hercegének
udvarába kerültek, festészetükre az itáliai művészet is hatással volt.
Lehetséges, hogy a herceg műgyűjteményében tanulmányozták az itáliai művészek
munkáit, de egyes kutatók szerint Paul eljutott Észak-Itáliába és Toszkánába.
Mindenesetre a gótikában szokatlan, újszerű természetábrázolás, egyszerűsített
formák és a tér mélységének érzékeltetése jellemzik miniatúráikat. Berry
hercege, mint megbízó határozta meg a megfestendő témát is. A Belles Heures a
következő kódexnek szinte előképe. A kalendáriumi részben az állatövi jegy
mellett a hónap egy jellemző tevékenysége látható. Tartalmazza Szent Katalin
legendáját nagy méretű képekkel illusztrálva, és Mária életének jeleneteit,
valamint Krisztus szenvedésének epizódjait is. Néhány kép kompozíciója szinte
teljesen azonos a Tres Riches Heures-ban található azonos témájú festményekével.
A Szent Miklós megsegíti a hajósokat című miniatúra az első az európai
festészetben, amely a természeti erők elszabadulását ábrázolja. A Tres Riches
Heures du Duc de Berry a késő középkori miniatúrafestészet legismertebb
képviselője, a testvérek művészetének kiteljesedése. A kalendáriumban itt is a
hónapra jellemző tevékenységek ábrázolása található, de a képek realizmusa
meglepő. A testvérek munkái közük ezek a miniatúrák a legismertebbek, szinte
egy-egy kis festmény mindegyik. Szakítottak azzal a gótikus hagyománnyal, hogy a
háttér általában arany vagy dús aranyozású zöld vagy kék, általuk visszanyerte
természetes színeit. A kép alsó sávjában játszódó fő jelenet mögött a táj egy
részletét ábrázolták, és a képek terét egy-egy vár tömege zárja le. A miniatúrák
sokat elárulnak a kor udvari és paraszti életéből, aprólékos ábrázolásukkal a
kutatóknak az ismeretek bő tárházát jelentik. Felfedezhető Berry hercegének
portréja éppúgy, mint az azóta elpusztult, gótikus Louvre, a mai palota elődje.
A kalendáriumi rész végén az Asztrológiai ember ábrázolása a megbízó
érdeklődéséről árulkodik. A hóráskönyv terjedelmesebb, de kevésbé ismert része
evangéliumi jeleneteket, a Passió epizódjait tartalmazza mély vallásossággal,
drámai átéléssel festett miniatúrákon. Finom lélekábrázolással emelik ki Jézus
magatartásának hősiességét. Különleges helyet foglal el a képek sorában a Róma
látképét bemutató festmény, amelyen egyértelműen felismerhetőek a város
jelentősebb épületei. Érdekességét az adja, hogy a testvérek közül senki nem
járt ott, csak elbeszélés alapján ismerték. A Limbourg testvérek miniatúrái nem
csak művészi szempontból jelentősek, művelődéstörténeti jelentőségük is
elvitathatatlan.
|