Torda közelében, Aranyosrákoson született. A kolozsvári Unitárius Gimnázium végzettje, majd középiskolai irodalomtanár, újságíró. Az 50es években a Kolozsvári Magyar Színház irodalmi titkára. A Világosság, az Erdély, a Dolgozó Nő munkatársa. Később az *Utunk című lapot szerkeszti, majd 1959től főszerkesztő lett nyugdíjazásáig. 1969 óta, a Román Írószövetség egyik alelnöke. Verseinek élményét főleg a falu világa adja. A felszabadulás után lírájában növekszik a politikum szerepe. Állami díjat kapott 1954-ben. 1989 előtt magas állami és pártfórumokon a romániai magyarság egyik "csúcsképviselője", e kényszerhelyzet gyakorlatilag megöli lírikusi vénáját, amely a klasszicizáló erdélyi költészet vonulatába illik be. Fiatal korában írt versei az erdélyi irodalom gyöngyszemei, maradandó értékek. Jelentős gyermekirodalmi munkássága is. Ismertebb kötetei: Új világ épül (versek, 1952), Gond és öröm (versek, 1956), Hajnali emlék (versek, 1957), Hozzád szóló szavak (szerelmes versek, 2005), A költészet útjain (lírai jegyzetek)

* - Utunk - Szépirodalmi hetilap (folytatása - Helikon, Kolozsvár, 1990.)

A 85. életévébe lépő kolozsvári költő frissen írt szerelmes verseinek gyűjteménye a Hozzád szóló szavak. Nem mindennapi dolog ez irodalmunkban, de a világirodalomban sem. Az életigenlés, az ifjúságszeretet, a kifogyhatatlan érzelmi gazdagság, és persze az elévületlen költői véna bizonyítékai ezek a versek, megélt életbölcselettel és csöppnyi nosztalgiával fűszerezve. Hozzád, hozzám, mindannyiunkhoz szóló szavak. Fogadjuk szeretettel. Az 1989-es fordulat után, a tisztulás és önvizsgálat szellemében íródtak versei, az életmű summájaként.

Forrás: Ki kicsoda?