Ó HIT - JERUZSÁLEM

Ó hit-Jeruzsálem, kapud előtt állok
Bélpoklosod vagyok és száműzött,
S magam előtt őrzöm magam a kaput
És még kívánni sem tudom a hitet.

Jézus már volt itt. Tőle gyógyultak akkor betegek.
De ő már nem jön - nem is kell - és új Jézus se segítsen.
Így akarok, talán pusztulni, talán gyógyulni,
S jaj, nemsokára tán így is jó lesz nekem.

Köpj ki Jézus! langyos vagyok. Én magam is kiköpöm magam
Szörnyűség, hogy nincs, ó nincsen semmi
Amiért a halálnak elszánnám magam.

Nincs semmi, amiért meg tudnék halni -
Ezért gyakran kívánom a halált,
Vagy szeretnék minden élővel elvegyülni.
Porral, vérrel, fa, fűvel egyaránt.

Szennyesebb a szennynél minden amit mondok,
Vallás és átkaim egyként hazugok
Szót keresek értelem-nagyságra, szót, igazat nagyot
S tudom mindenre Hit-Jeruzsálemben van a felelet!
De azon a kapun bemenni nem tudok.

Hídépítők

Nehéz lenne pontos műfaji meghatározását adni ennek a könyvnek: regény?, esszé?, kortörténeti tanulmány? Egyik sem, mégis mindhárom egyszerre. Budapesten tartózkodó külföldi muzsikus beszélget idegenvezetőjével a "guide" mániájáról, szerelméről, a Lánchídról. A könyv tehát egyetlen párbeszéd, de a beszélgető partnerek közül csak egyik, az idegenvezető beszél; az író mesteri fogással elhagyta a muzsikus kérdéseit, közbeszólásait; teljes joggal, hiszen a válaszokból úgyis pontosan tudjuk, mit kérdezett, mit vitatott. A könyv a három hídépítő - Széchenyi István, a tervező: William Tierney Clark s az építő: Adam Clark - története, egy modern Macaulay modorában; az idegenvezető önarcképe, elsősorban azonban: a híd születésének, építésének története. A híd, "a 19. század első felének grandiózus technikai alkotása" - ahogy minden lexikon tudja - a könyv főszereplője valóságban, jelkép voltában. Mert a híd és építőinek története egy kor története is, a reformkoré, a forradalom, az ellenforradalomé, hiszen amikor a hidat 1849. november 20-án megnyitották, Széchenyi a döblingi elmegyógyintézet foglya volt, az ország ura pedig Haynau, a "bresciai hiéna". A könyvnek két idősíkja van: a múlt és a jelen; a beszélgető partnerek nem Széchenyi hídját látják, hanem a felszabadulás után újjáépített Lánchidat. Minden téma, munka és forradalom, hazafiság és szocializmus, fejlődésének dialektikájában bontakozik ki; ez a jelképes híd nemcsak a Duna, hanem a történelmi idő két pontját is átíveli. S e könyv csakúgy, mint témája, a híd: mestermű.

Isten ostora

Gárdonyi Géza regénye, a Láthatatlan ember óta nem az irodalmat, hanem a tudományt foglalkoztatta az Attila-téma. Modern feldolgozásra ugyanis alkalmatlannak látszott, színes jeleneteket, pompázatos leírásokat kínált csupán, de olyan problémát nem, mely a témát korszerűsíthette volna. Lengyel József hőse "a" diktátor, az egy személyben megtestesülő, közösségeken és egyénenként könyörtelenül átgázoló akarat, történelmi tanulság, mely bizonyítja, hogy "államot kormányozni csak tanáccsal lehet", az eseményeket kommentáló Priscos szavaival: "száz közepes, egyenként nem kiváló, de együtt lelkiismeretes tanácsos jobb, mint a legragyogóbb kényúr..." Attila birodalmának el kellett vesznie, logikus, hogy e pusztulás egy más pusztulást is felidéz: a lebilincselően izgalmas, a történelmi eseményekhez hű s az események mögött az okokat is feltáró kisregény végén Attila korának Rómája mellett felrémlik a XX. század is, amint falai közül kitakarodnak Hitler szétvert hadai...

Újra a kezdet

"A koncentrációs tábor kommunistáinak módja nyílik egyetlen embert megmenteni a halálra ítélt "usselmannok" közül. Baniczának kell döntenie, ki maradjon életben: " - Nehezemre esik dönteni életről, halálról. A mieink dolgában ilyenekről dönteni... nem bírok! Nem azt jelenti, hogy megtagadom, de...
- Már megint "de"! Beszélj világosan!
- Tudod, hogy végrehajtottam a parancsot. Felszólítottam Trendet, elutasítottam szegény, nyomorult Harkályt, aki tudta... és kiválasztottam egy tucatból a francia fiút, de ez nagyon... nagyon nehéz...
- Gondolod, nekünk könnyű? - Pokorny élesen, sértődötten kérdezett.
- Tudom, hogy nem könnyű... Most már végképp tudom.
- Hát akkor azt is tudd meg, hogy akinek ez könnyű, azt nem szabad ilyen dologgal megbízni. A közelébe se szabad engedni.
- Értem.
- Én meg azt értem, amit te érzel, és - most szomorúan elmosolyodott - figyelembe fogjuk venni.
- Nem! Ne vegyétek figyelembe! Jó?"
A párt tanácsára Banicza Trend Richárdot, a neves építészt akarja megmenteni, úgy ítéli meg, Trend az az ember, akire a tábor foglyai közül a felszabadult országnak legnagyobb szüksége lesz. De az apátiába süllyedt Trend már nem akar menekülni, s a felszabadulás előtti napon bekerül a halálra ítéltek közé...
A regény idegen nyelveken is megjelent, angol kiadását a Times Literary Supplement méltatta nagy elismeréssel.

Tükrök

A minden vonatkozásban változatos és sokszínű kötet Lengyel József cikkeit, riportjait s vitatkozó írásait tartalmazza. Öt ciklusa közül az első, a Képek hatalma a film- és fotóművészet problémáival foglalkozik, a Tűnődés a lényegről ciklus esztétikai és irodalmi elemzései a tudatos művész műhelyébe engednek bepillantani, Az arány védelmében építészeti problémáiban s a Jelkép és lényeg cikkeiben a közéleti ember felelősségtudata izzik, s a Futó pillantás ciklus hazai és külföldi úti képei az éles szemű, eleven riporterrel ismertetnek meg. A kötetnek úgyszólván valamennyi írása polémikus, valami ellen s valami védelmében íródott, a sorokból a "kíméletlen jóra törekvő" heve sugárzik, s a gondolati gazdagság és aktualitás mellett ez az igazságért síkraszálló indulat ad jelentőséget és hangsúlyt minden megállapításnak. A Tükrök kötet nemcsak Lengyel József érdeklődési köreiről, hanem egy rokonszenves és elkötelezett írói magatartásról is hű képet ad az olvasónak. Értékét is növeli, hiszen több írás gondolatilag összefügg az író életművével, s több oldalról is megvilágítja művészi szándékát.

Könyvismertetők forrása: Online Antikvárium