Fernand Léger rendkívül tehetséges tagja nemzedékének. 1897-99 között egy szobrásznál tanonc, Caenban. 1903-tól az École des Arts Décoratifs-ban és az Académie Julian-on tanul Párizsban. 1910-től kubista tanulmányokat készít. Első, Braque-kal és Picassóval közös kiállítása a párizsi Kahnweiler galériában kerül megrendezésre. 1911-től a Section d'or csoport tagja. (töbek között R. Delaunay-vel, Le Fauconnier-vel, Kupkával és Villonnal együtt). 1921-ban illusztrációkat készít André Malraux "Les lunes en papier" című művéhez. 1929-től a Modern Akadémia tanára. Az 1917-ben alakult Cercle et Carré csoport tagja. a De Stijl művészcsoport egyik alapító tagja, de még ugyanabban az évben szakít a csoporttal. 1935-ben kapcsolatba lép az "abstraction-création" csoporttal. 1954-től visszatér az absztrakt festészethez.

A kubizmust a 20. század, a gép korszakának sajátos termékével, a gépszerű, mechanikai formázással kötötte össze, ő a geometrikus, majd a mechanikus szemlélet egyik jellegzetes képviselője. A tájat, a tárgyakat geometrikus sémává mezteleníti, 1917 körül erős dinamizmus jellemzi festészetét, majd az absztrakt, autonóm architektúra válik uralkodóvá képein. Később a gépi civilizáció elemei jelennek meg alkotásain: A gépész, Az építők. Pályájának harmadik szakaszában a technikai civilizáció életörömét fejezték ki monumentális, harsány színű vásznai, mozaikjai és üvegablakai. Léger a vulgáris valóságban képes volt minden idealizálás nélkül megtalálni a szépséget. Népszerű festői nyelvre törekedett, amely mindenki számára érthető, ezért hívták a "modern idők primitívjének". Léger, vörös és zöld színvak volt. A művész sokszínű tanulmányai rendkívül széles skálát fognak át, természetesen nem az esztétikai rendszerzés igényével, hanem egy szuggesztív művész vallomásos hangvételével. Túlzásai, szélsőséges szemlélet inkább csak egy izgalmas személyiség megnyilvánulásai, és nem mértékadó elméleti alapvetések. Apollinaire így jellemzi:

"... nem misztikus, Fernand Léger festő, egyszerű festő, s én egyszerűségét épp annyira élvezem, mint ítéleteinek megbízhatóságát. Szeretem művészetét, mert egy csöppet sem gőgös, és mert semmilyen alantas dologra sem kapható, és mert egy csöppet sem okoskodó. Szeretem könnyű színeit, ó, Fernand Léger! Sohasem fogja tündérvilágba emelni a képzelet, mégis a képzelet szüli minden örömét! Az öröm a szándékban s a kivitelezésben egyaránt felismerhető. Fernand Léger új s új forrongásokra lel majd. Ugyanezek a gyümölcsösök könnyebb színekkel is fognak még szolgálni. Új s új családok szóródnak szét majd, akár egy vízesés apró cseppjei, s a szivárvány pompás ruhát borít a balettkar picinyke táncosnőire. A násznép egymás mögé bújik. Még egy kis erőfeszítés csak, hogy végképp megszabaduljon a perspektívától, a perspektíva nyomorúságos fogásától, ettől a fonákjára fordított negyedik dimenziótól, a perspektívától, amely elkerülhetetlenül mindent apróra kicsinyít... De Fernand Léger művészete cseppfolyós festészet: a tenger, a vér, a folyók, az eső, egy pohár víz - s könnyeink is, a nagy erőfeszítések meg a hosszú fáradalmak verítéke és a csókok nedve..."

Forrás: GUILLAUME APOLLINAIRE: TANULMÁNYOK (Réz Pál fordítása)