Bécsi művészcsaládból származott, apja szobrász volt. Tanulmányait 1738–49 között a bécsi képzőművészeti akadémián végezte. Mestere, példaképe P. Troger volt. Az 1750-es években Brünnben, 1760-ban Prágában dolgozott. Az osztrák barokk jelentős képviselője. Élete nagy részét Magyarországon töltötte, a hazai barokk festészet átalakulására is nagy hatása volt. Első ízben 1757-ben járt hazánkban, ekkor a sasvári pálos templom számára három mellékoltárt, 1762-től 1765-ig Jászón a székesegyház és a kolostor számára több falképet festett. 1765-től kisebb megszakításokkal haláláig Egerben dolgozott. 1769–70-ben az egri minorita templom páduai Szt. Antalt ábrázoló főoltárképét, Szt. Anna mellékoltárát festette. Nagyszámú oltárképe közül kiemelkedik az egerbaktai plébániatemplom 1775-ben készült Szent Katalin-főoltára. Az Alexandriai Szent Katalin vitája a bölcsekkel Troger A tizenkét éves Jézus c. alkotását követi, középpontjában a megdicsőülő, sugárzó nőalakkal. A meleg kolorit, a vibráló ecsetkezelés és a keleties figurák típusai olasz, elsősorban velencei példaképeket idéznek. Fő műve az egri líceum (Tanárképző Főiskola) könyvtártermének a tridenti zsinatot ábrázoló mennyezetképe (1778) és az aszódi Podmaniczky-kastély dísztermének freskója. Késői művei már a klasszicizmust készítették elő.

Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon