Jaschik Álmos magániskolájában grafikát, az Iparművészeti Iskolában pedig porcelánfestést tanult. 1926-28 között Bécsben Herta Bücher kerámiaműhelyében sajátította el a keramikusi mesterség alapjait. Münchenben a Staatschule für Angewandte Kunst intézményében képezte tovább magát keramikusként s ugyanitt szobrászhallgatóként plasztikai formálást is tanult. 1932-ben Koppenhágában tett tanulmányútja során funkcionális használati tárgyak készítésével ismerkedett, 1933-ban pedig a Sevres-i Porcelángyárban a samottos figura és a porcelán zsánerfigurák mintázási technikáját sajátította el. Hazatérése után kapcsolódott be a magyar művészeti életbe. Családjával Budapestre költözött, és élete végéig ott működött. 1930-ban jelentkezett először nagyobb kiállítással a Nemzeti Szalonban. Munkái alapján a kritika a legtehetségesebb fiatal magyar keramikusként ünnepelte. Ebben az évben nyert először díjat a monzai IV. modern iparművészeti kiállításon, amit számos elismerés követett. A művészetben elért addigi eredményeiről 1935-ös, első gyűjteményes kiállításán adott számot, a Tamás Galériában. Korai munkái fényes, összefüggő felületű, színes mázas, mintázott kerámiák, vallásos témájú művek és zsánerfigurák, valamint néhány fülkerelief, terrakotta kisplasztika és dombormű (Jákob álma, 1929; Ülő kislány, 1933; Kislány, 1933 k.). Formái zártak, színei borongósak. A plasztikai szemléletű, fegyelmezett mintázású alkotások mellett 1936 után művészete oldottabb, dekoratívabb irányba bontakozott ki. Ezt elsősorban jelentős egyházi és világi megbízatásai tették lehetővé. Egyik legjelentősebb egyházművészeti alkotása a győri Szent Imre templom klinker portálja (1939-1940), de ő készítette az 1937-es Párizsi Világkiállítás magyar pavilonja nagyméretű kerámiaképét, a Budapest a Duna királynője című alkalmi kerámiadekorációt is. Győrben található egy másik alkotása, a Móra Ferenc Általános Iskola aulájában található tíz darabból álló terrakotta relief sorozata, mely a 700 éves Győr történetét dolgozza fel. Kovács Margit élete végéig szeretettel emlegette szülővárosát, Győrt. A ház, ahol 1902. november 30-án született, már nincs meg. (Az egykori Sztár-garázs épülete, a volt Vásártér 19. szám alatt.) Kovács Margit már diákkorában is csodálta a régi Győrt, a barokk várost. Miután 1971-ben szülővárosa díszpolgárává választották, az egyik fővárosi napilapnak így nyilatkozott: "...Győr csupa párában úszó, kedves emlék volt eddig számomra. A tájak, a dimbes-dombos vagy éppen lapályos vidék, csillogó víztükrök. Győrben születtem és bár a nagy, méltóságteljes hegyek ámulattal töltenek el, én még most is, pedig elég régen lakom Budapesten, a kisalföldi tájakhoz kötődöm. És a tájakon kívül hozzá fűz gyermekkorom, kora ifjúságom..."

A nagyméretű dekoratív feladatok mellett kitartóan alakította bensőséges művészetét, amely a középkor művészetétől a népművészetig mindent magába olvasztott, ami egyéniségének sokoldalú kifejezését segítette. Az ötvenes években a népi, paraszti világot változatos zsánertémákkal közelítő kerámiáiban fokozódott folklorisztikus inspiráció. Élőképjellegű, epikusan mesélő reliefek, színes falképek mellett realisztikus hangvételű kisplasztikákat és bravúrosan korongozott nagyméretű figurákat kezdett készíteni. Kedvelt terrakotta anyagát a hatvanas és hetvenes években samottra váltja át és expresszívebb mintázással vagy tömbösebb formázással egyre több új témát is feldolgoz mitológiákból, mesékből s mondákból is merítve. Életművét a szépség öröme, az anyagelvűség tisztelete és a virtuóz technika jellemzi. Művészetének középpontjában az ember áll. Kifogyhatatlan fantáziával formálta humoros, groteszk, népballadai tömörségű vagy drámai jeleneteit, zsúfolt díszű vagy alakos korsóit, táljait, a népmesékből és népéletből vett reliefjeit és alakjait. Állandó kiállításának anyaga a virágvázától a fali tálon és állatalakos korsón keresztül a gótikus hangulatú angyalábrázoláson, a gyermekét féltő anya expresszív figuráján át a realista portréig és a szimbolikus, vallásos vagy mesés tartalmú ábrázolásig, a körplasztikától az engobe festésű falképekig terjed. Figuráit jó lélektani megfigyelőképességgel mintázta, különös gondot fordított a kezek realista megformálására, amely ellentétben áll a fej tipizáló és a test vagy alak absztraháló formamegoldásával. Munkáinak ellenállhatatlan hatása őszinteségükben rejlik. Határtalan munkabírásával szinte az utolsó percéig dolgozott, mert hivatása szerelmese volt.

Forrás: KM Általános Művészeti Központ