A Mintarajziskolában Székely Bertalan és Lotz Károly, Münchenben Liezen-Mayer tanítványa volt. 1887-től tanulmányutakon bejárta Olaszországot, hazatérve nagyszabású megrendelések várták. Kezdeti alkotásai az eklektika stílusjegyeit viselik magukon. Eleinte történeti kompozíciókat alkotott (Tordai országgyűlés, II. Rákóczi György halála, Eger ostroma). Legnagyobb hatást az "olasz primitívek" tették rá, főleg a 12-14. századi freskók. 1901 után Nagy Sándorral együtt megalapította a gödöllői művésztelepet, ahol az angol preraffaeliták hatására a középkori kézművesség technikai eljárásait kísérelték meg felújítani. Tevékenységük a magyar szecesszió legfontosabb összetevője. Ő készítette az Országház ebédlőtermének freskóit (Bölényvadászat, Halászat a Balatonon a 15. században) és a Zeneakadémia falképeit. Tehetsége e területen bontakozott ki a maga teljességében. Részt vett Malonyay A magyar nép művészete c. művét előkészítő gyűjtőmunkában. Nemcsak gyűjtötte, de be is építette művészetébe Erdély, Kalotaszeg, Mezőkövesd népi motívumkincsét. Festett, grafikákat készített, de szoborkompozíciói is vannak, épületeket és szobabelsőket is tervezett, mozaik- és üvegablak-terveinek Róth Miksa volt a kivitelezője. Falképei láthatók a Színművészeti Akadémia, a temesvári Papnevelde, a mexikói Operaház, a budapesti Zeneakadémia épületében. Olajfestményeinek témája a népi élettől, a mitológián át az allegorikus példázatokig sok mindent felölel (Kasszandra, Ego sum via, veritas et vita, Élet és Halál). Tervezett könyvborítókat, készített illusztrációkat és számos akvarellt. Arcképeit a lélekábrázolás finomsága jellemzi (pl. leánya arcképe). Az Iparművészeti Iskola tanára volt. A KÉVE művészcsoportnak tagja, a magyar Képzőművészeti Társulatnak elnöke volt. Számos műve van az Magyar Nemzeti Galériában.

Forrás: Képzőművészet Magyarországon