Művészpedagógus, érdemes művész (1978). A magyar avantgárd törekvések rangos képviselője, a Szentendrei Művésztelep tagja. 1921-22-ben Podolini-Volkman Artúr magániskolájában tanult festeni és rajzolni. 15 éves korában Hollandiába került, ahol – visszaemlékezése szerint – Vermeer, Hals és Mondrian művei mellett igen nagy hatást gyakorolt rá a holland környezet tiszta, tervezett rendje. 1925-től 1929-ig az Országos Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola Csók István és Vaszary János tanítványa volt. Elsőéves korától szerepelt csoportos kiállításokon, először az Ernst Múzeumban, majd negyedéves korában a KÚT (Képzőművészek Új Társasága) kiállításán, melynek éppúgy, mint a Kassák vezette Munka körnek, 1929-30-ban tagjává választották. 1930-ban részt vett a Tamás Galériában megrendezett Új Progresszív Művészek nagyszabású avantgárd kiállításán, melyen a későbbi Szocialista Képzőművészek Körének tagjai és a Korniss, - Kepes - Trauner Csoport hét tagja is jelen volt műveivel. 1930-ban 1 éves tanulmányutat tett Párizsban és ismét ellátogatott Hollandiába, Belgiumba. 1932-től részt vett a Szocialista Képzőművészek Csoportjának szervezői munkálataiban, majd megalakulásuktól, 1934-től egészen 1942-ig csatlakozott kiállításaikhoz. Az avantgárd művészet körébe tartozó kísérletező, újító munkája 1934-ben, a Szentendrén és Szigetmonostoron 1940-ig töltött időszakában kezdődött el. 1946-48-ban az Európai Iskola egyik vezető egyénisége. 1947-től az Iparművészeti Főiskolán alakrajzot tanított. 1948 után egy ideig amatőr bábszínjátszó csoportok részére tervezett bábukat és díszleteket, szabad idejében festett. 1958-ban Hollandiában rendezett egyéni kiállítást, és ellátogatott Brüsszelbe, Franciaországba. A Szentendrei Művésztelep tagjaként valamennyi kiállításukon részt vett. Fontosabb egyéni kiállításai: gyűjteményes: Székesfehérvár, István király Múzeum (1965); Hatvan, Hatvany Lajos Múzeum (1975, 1977, 1978; Bp., MNG, 1980); Szentendre (1983); Fészek Galéria, Bp. (1991. jan.). Néhány murális műve intézményekben látható, pl. sgraffito-, mozaik- és kerámiadíszítés a Royal Szállóban, a Dereglye utcai OTP-házban és üvegablak a keceli iskolában. Alkalmazott grafikai, plakátművészeti alkotásai is jelentősek. Az 1960-as években néhány kisfilmet is készített (pl. Monológ, 1963). Művészeti törekvéseit tekintve több korszaka volt. 1922-23-ban a főiskolán Trautner Sándorral és Kepes Györggyel az ún. konstruktív-szürrealista módszert alakította ki, mely a szovjet - orosz konstruktivizmuson, ill. Mondrian művein és a francia szürrealizmuson alapul. A második, Szentendrén töltött korszakában – Vajdával egy időben, de tőle függetlenül - a bartóki program képzőművészeti megvalósulásának célját tűzte maga elé. Egyensúlyt keresett a drámai tartalom, az expresszivitás és a művészi forma szabályai között. Konstruktív szellemű figurativitás, a kompozíció szilárd, tisztarendje, dekoratív felületek jellemezték műveit. Az 1945-től 1955-ig terjedő időszakot a szentendrei program kibontakozása és az Európai Iskola francia orientációja határozta meg. A korszak fő művei: Szentendre, Sárkányos (1945); Kántálók (1946); Bölcső, Mezei Vénusz, Ellentét, Feszület (1947); s az egész korszakot összefoglaló Tücsöklakodalom (Hommage á Bartók) nagyméretű kompozíciója, továbbá a Tél, Reménytelen harc, Madaras. Az 1956-tól 1963-ig terjedő időszakot a spontán festői gesztusokra építkező tasizmus felhasználása jellemzi kalligrafikus sorozataiban (pl. Metamorfózis sorozat 1963). 1968-tól visszatért a konstruktív formához, a közép-kelet- európai folklórból absztrahált képi jelek, heraldikai formációk (szűr- és pajzsmotívum) elvont geometrikus formarendjéhez; klasszikus konstruktivista korszaka letisztult, intellektuális képi nyelvéhez. 

Forrás: Magyar Életrajzi Lexikon