Miklós mester, kolozsvári festő fiai, a nagyváradi szobrászműhely szobrászai voltak. Keveset tudunk életükről. Kolozsvári Márton és György művészete Európában egyedülálló jelenség, melyet a kutatás régóta vizsgál, itáliai, franciaországi, máskor csehországi előzményeket keresve. Egyetlen fennmaradt művük a prágai Hradzsin udvarán felállított Szent György bronz lovas szobor 1373-ból, amelyet később kútszoborrá alakítottak át (másolata a budapesti Epreskertben). A mesterek viaszvesztéses eljárással öntötték szobrukat, amelyet az antikvitás óta nem alkalmaztak életnagyságú vagy ahhoz közeli méretű szobron. Ebből azonban nyilvánvaló, hogy az egész alkotás az ő művük. Apró technikai részletek ötvösséggel való kapcsolata nem magyarázza művészetüket. A figura típusa, a ló elforduló mozdulata, a talapzat növényekkel, állatokkal benépesített tája mind az udvari festészet ihletését igazolják. Festészeti ikonográfiai elemekből és az internacionális udvari kultúra ideáljából teremtették művüket.

A testvérpár első, oklevelekben és régi leírásokban említett műve Futaki Demeter nagyváradi püspök megrendelésére készített három bronzszobor az 1360–65-ös évekből Nagyváradon állt, Szent István, Imre és László szobra (1372 előtt) és Szent László csatabárdos lovas szobra (1390). A műgyűjtő II. Rudolf császár és király (uralkodott 1576-1612) Mátyás főhercegtől (1598) kérte, hogy a váradi várban lévő szobrokat küldje el neki, mert látni és birtokolni szeretné őket. Mátyás közölte, hogy nem küldheti, mert igen súlyosak, s a magyar nép azt hiszi, hogy amíg a szobrok megvannak, addig Várad nem kerülhet az ellenség kezébe. A török már addig is lövöldözte, de sohasem találta el őket. A lakosok a város ostroma alkalmával falaikról többször le is kiáltottak rájuk, hogy hasztalan fáradnak, mert szent királyaik úgyis meg fogják őket védelmezni. E szobrokról Cselebi elmondja, hogy "mindegyik ragyogott az aranytól, egyenként felértek egy-egy rumén tartomány adójával. Szemeik éjjel világító kőből, körmeik 20 karátos gyémántból voltak... Aki lovaikat látta, azt hitte, hogy elevenek." A mű azután pusztult el, hogy a török 1660-ban elfoglalta Nagyváradot. Munkásságuk a magyar bronzszobrászatot európai szintre emelte a 14. század harmadik negyedében.

Forrás: MEK