Apja rézmetsző volt. 1876-tól 1883-ig a bécsi Iparművészeti Iskola (Kunstgewerbeschule) növendékeként tanult. Testvérével Ernst Klimttel és Franz Matsch-csal közösen vállalták első jelentősebb megbízatásukat, ami a bécsi Kunsthistorisches Múzeum belső udvarának díszítése volt. 1890-ben a múzeum lépcsőházának készítettek dekorációt. 1893-ban a Művészeti Akadémia hívta professzorának, de a kultuszminiszter elutasította a kinevezést. Ezt követően, 1894-ben megbízást kapott a bécsi egyetemi aula mennyezetének freskótervére. A Filozófia, a Jogtudomány és az Orvostudomány tervét 1896-ban mutatta be. Két évre rá felkérték a munka kivitelezésére, közösen Franz Matsch-csal, aki a Teológiát tervezte. A tablók óriási botrányt kavartak, az Egyetem professzorai tiltakoztak kihelyezésük ellen, így azokat a művész és barátai visszavásárolták.

1897-ben megalakult a bécsi Szecesszió nevű csoport, melynek alapító tagja és egyben elnöke lett. 1898-ban rendezték meg az első Szecesszió-kiállítást, majd a csoport létrehozta a Ver Sacrum című folyóiratot. Művészete gyökeres változáson ment át, részben a Jugendstil elfogadása és a müncheni festők hatása következtében. Új stílusát a Pallas Athéné (1898) jelzi, amelyet a második Szecesszió kiállításon mutatott be. Jellemzői a frontalitás, a síkdíszítmények, az arany és más fémek alkalmazása. Kicsi, meztelen női figurát helyezett el a vászon bal alsó részén - ez már előhírnöke azoknak a festményeknek és dekoratív műveknek, amelyeknek a szexualitás lesz a fő témája, és amelyekkel sokakat megbotránkoztatott. Többféle egzotikus anyagot használt, ez szinte védjegye lett képeinek. Az ornamensek iránti élénk érdeklődését tovább növelte egy 1903-as ravennai utazás, ahol megcsodálta a bizánci mozaikokat, ekkor kezdődött "arany korszaka". Az út legfontosabb eredménye egy hatalmas mozaikfríz lett, amelyet a Stocletpalotába tervezett (1905-11, Brüsszel, Palais Stoclet). A Filozófiát 1900 márciusában állították ki a Sezessionban. A bécsi akadémikusok, a közönség és a sajtó körében heves vitákat váltott ki. Hasonló fogadtatás várt a következő évben az Orvostudományra is. A három közül a legdekoratívabb a Jogtudomány volt, amelyet Klimt gyűjteményes kiállításán mutattak be a Sezessionban 1903-ban, de ez volt egyben a legstilizáltabb és a legabsztraktabb is (a vásznak 1945-ben elégtek). Klimt 1905-ben lemondott az egyetemi megbízatásáról. A Sezession Beethoven-kiállítására 1902-ben egy nagy allegorikus frízt tervezett, azonban ez is annyi támadást kapott, mint az egyetemi festmények, és ismét pornográfiával vádolták. Az ölelkező pár motívumát újra feldolgozta a Csókban (1908). Ez talán a leghíresebb alkotása, s az első Kunstschau mutatta be (1908), néhány szép tájképével és női arcképével együtt. A második Kunstschau (1909) után elsősorban a portréfestés és a tájkép foglalkoztatta: mindkét műfaj arra vall, hogy a művész egyszerűbb és festőibb stílust választott, és kerülte a túlzóan díszítő hatásokat. 1917-ben a müncheni Művészeti Akadémia tagjává választották. Ekkor jutott el művészete újabb stílusfordulóhoz. Már nem tudta teljesen kiaknázni az új irányzatot. 1918-ban, mikor széthullott a Habsburg Birodalom, meghalt Egon Schiele, Oscar Kokoschka és Otto Wagner, egy agyvérzést követően elhunyt Gustav Klimt is, a századfordulós Bécs legnagyobb művészalakja.

Forrás: Akadémiai Lexikon