Paul
 (1878-1940)

A művészet nem a láthatót adja vissza, hanem láthatóvá tesz.

svájci festő, grafikus

Gazdag intellektusú, kitűnő humorú családba született. Az apja zenepedagógus volt, szigorú ítélőképességgel és szarkasztikus látásmóddal rendelkezett. Később halt meg, mint saját fia. Az anya zongorista volt. Klee külsőre beduin alkatú, arabos és titokzatos emberként élt a többiek fejében, érdekli a geológia és a biológia. Korán jelentkezik a rajz iránti vágya. Először hegedülni tanult. 10 éves korában már a berni tartományi zenekar tagja. Nem volt sok pénzük, ezért többnyire akvarellel dolgozik, egy műteremnek kialakított konyhában. Vonósnégyesben játszik, mikor egy kicsit jobban keres. Mozart és Bach zenéjét különösen kedveli, és eredeti interpretációban, bravúrosan játssza őket. Sokszor foglalkozott a zene és a képzőművészet kapcsolatával: ritmikai képleteket alakított át vizuális jelekké, festészetében sokszor a zene a mintaadó. A zenei tehetsége megmutatkozik a kompozíció biztonságában, műveinek karcsú és játékos vonalvezetésében, a matematikai gondolkodásmódban, hol pedig sziporkázó humorában. Klee számára a művészi formák matematikaiak. Humán gimnáziumba járt, amit ki nem álhatott. 18 éves korában Münchenbe megy: 1898-ban egy müncheni mester, Knirr szabadiskolájának növendéke lett, majd két év múlva Franz Stuck akadémiai osztályába tanult, ahol akkor Kandinszkij is. Ebben az időben alapvetően grafikai technikákkal készíti képeit. A fantasztikum iránti vonzódása erősen megmutatkozik. Az akadémián éli meg első válságát: a kortárs művészetet nem érzi jónak, elmenekül Olaszországba, 1901-02 között a reneszánsz mesterek bűvkörébe került. Majd egy 1904-es müncheni látogatása alkalmával Blake és Goya grafikáival is találkozott. Ezek határozzák meg első, grafikai stílusát, főképpen rézkarcokat készít. Genovában elsősorban a hajók, hullámok és afrikai emberek élménye érte. Nápoly egy alapvető mediterrán élmény volt számára. Egész életében hat rá ez a víz alatti, titokzatos világ. Szigorú és finom alakzatok egyaránt megvannak a víz alatt. "A művész úgy alkosson, ahogy a természet alkot." Az első periódusa merőben negatív, később a keleti filozófiák hatására megváltozik. A jó és a rossz egységéről, és a kettő egyensúlyáról kezd el beszélni. 1914-ben vált: a gyerekkori rajzaihoz nyúl vissza, átveszi annak humorát és naiv vonalvezetését.

A színeket csak 1914 után hódította meg igazán: Tuniszba utazik Macke-val. Ekkor kialakul egy jellegzetes vonása: se nem ábrázoló, se nem absztrakt, fedi egymást a kettő. Motívumai a formák ősformái, alapvetően geometrikus jellegben jelennek meg. Fő kérdése: hogyan lehet egy költői tartalmat vizuálisra lefordítani. "Ha egy költői és egy képi gondolat fedi egymást, akkor jó a kép" Lírai, személyes, érzelmes dolgokat jelenít meg, szereti a vízfestéket. Fontos volt számára a színes alapozás. A műveit pontos alapozással kezdte. Képein megjelenik egy kis jel: tárgyi dolog, a kapaszkodó, leggyakoribb a kitekintő szem, ez a magasabb szellemet jelképezi. A valóság nála elgondolt világ. Rengeteg asszociációs folyamatot hoz be. Az összes motívum metaforikusán értelmezhető. Mindössze 12 napot töltött Tuniszban és kijelenti "A szín és én egyek vagyunk." Tuniszi élményeken alapuló képeit mindig fejből festette. A városi és a képi építkezést egyesíti, szőnyegszerű struktúrát alkalmaz. Egyre erősebb szerkezet kezd kialakulni, eszköztára egyszerűsödik. Ornamentális jellege elsősorban rácsszerkezetet ölt, úgy véli ez a világ szerkezete. 1914 után születtek a ragyogó színezésű, sokszor csak vignetta nagyságú lapok, amelyeken a déli táj motívumai: pálmák, erdők piramisok és izzó vörös napkorongok, házak játsszák a főszerepet. Városképei a mennyei Jeruzsálemet idézik. E mellett fontosak az állatvilággal és démonokkal foglalkozó művek. Az ember démonait humorosan kezeli. Az emberben levő rosszat az emberben levő nem-tudással azonosítja. Az embernek magában kell harcolnia a démonok ellen. Az angyaloknak és a démonoknak keverednie kell, mely megteremti majd az egyensúlyt. Főleg tájképein megjelenik a kubizmus, amit poétikusan és játékosan kezel. Nála nincsen matéria, az ábrázolt dolognak nincsen súlya. Az anyaggal szemben a fényt központi kategóriaként értelmezi. A Klee képein megjelenő betűk legfőképpen újságnevek, életrajzi vonatkozások, és mint a kínai kalligráfiának: a betű és az ábrázolt dolog összhangban van. A háború után Münchenben bérelt műtermet és több éves szerződést kötött egy műkereskedővel. Helyzete rendeződött. 1920-ban Gropius festőtanárnak hívta a Bauhausba, és egy berlini folyóirat megjelentette az "Alkotói vallomás"-t, Klee első jelentős elméleti munkáját. A Bauhaus összefogta Kelet- és Közép-Európa avantgárd törekvéseit. Az 1920-as években a jelírás-szerű struktúra és a geometrikus leegyszerűsítés még erősebben jelentkezik. Képein több szinten folyó létsíkok egységét ábrázolja. Ezekből alakul ki sajátos szimbólum rendszere a 20-as évek végén, ezek azok a kis formák, amik a nagy kozmoszra utalnak. Az anyagokkal pepecselve bontja ki a képet. Sokat alapoz. Ez a szöszmötölés a műteremben egy lelassult idő-dimenzió. Emellett a motívumok abszolút megszemélyesítődnek, az ásványok és növények emberszerűen viselkednek, a gyermeki személyiség, az emberi viselkedés jellegzetességei kerülnek előtérbe.

A 20-as évek közepén több itáliai és franciaországi utazást is tett, s ekkor már igen fogékonyan reagált a korábban alig észrevett bizánci mozaikokra, és általában az archaikus emlékekre. 1924-ben Jénában előadást tartott a modern művészetről: A természet teremtő erőiről beszélt. A természet a festőn keresztül új formákat hoz létre, a művész médiummá válik. A természet = szellem. A világot lezáratlanul kell látnia a festőnek, a művész teremtő erőkkel azonosul. Ehhez szükséges: ásványtan, növénytan, őslénytan, történelem ismerete. Klee hisz abban, hogy behatolhat a természet erőibe, naplójában pontosan fogalmaz: a mítoszt is elfogadja, szinte tudományosan értelmezi. A 20-as évek végén elfordul az emberi világtól. Visszafogott csendes létmódokat örökít meg, halak, ásványok, mélyvízi élet, mikroszkopikus életmódok. Az arányok segítségével megpróbálja a művészet és a természet törvényeit összehozni. Soha nem szerkesztett geometriát alkalmaz, mindig megtölti azt személyességgel. Sok munkájában kristályszerű épületek és földi erők jelennek meg. Képein gyakran jelenik meg a hal ősi patakok között – a vadságot szimbolizálja. Általában fény vagy hűvös derengés veszi körül e hal-szerű lényeket, s víz alatti kertek bűvös virágai foszforeszkálnak közeledésükre. Egy magángyűjtőkből álló társaság hozzásegítette egy egyiptomi utazáshoz 1928-ban. Ez az út Klee számára megismételte és elmélyítette az egykori tuniszi kirándulás tanulságait. Maga a természet legdinamikusabb eleme, a fény konstruktív játékokban szilárdul meg, görbéket egyenessé tesz, egyeneseket meggörbít, köztes tereket mozgásba lendít azáltal, hogy ezekben saját alakzatait hozza létre. A háború után megváltozik Klee művészete. A művek formanyelve átalakul, monumentálisabb lesz. A termékeny és nyugodt 20-as éveknek a világválság és az európai politika egén gyülekező viharfelhők vetettek véget. 1928-ban Grupius és Moholy-Nagy elhagyták a Bauhaust, úgyhogy Klee sem kívánt tovább ott maradni, és 1931-ben elfogadta a Düsseldofri Akadémia meghívását, ahol 1933-ig tanított. A következő esztendőkben a fasizmus hatalomra jutott, ezért Klee 1933 karácsonya előtt, visszatér szülőföldjére, Bernbe. 1937-ben, a nácik által elrettentésként rendezett Elfajzott művészet kiállításon Klee-nek is szerepelt 17 műve, 120-at pedig hatóságilag lefoglaltak. Kései periódusára a korlát és vonal-motívum használata lesz jellemző. 1939 és 40 között a disszonáns hangok fájdalmassá alakulnak festészetében. Szimbólumépülete szétrobban a háború miatt. Súlyos körvonalak jelennek meg a vékony helyett. A halálfélelem erősödik benne. A második világháború közeledése és kitörése egybeesett egészségének rohamos romlásával: egy ritka, debilitáshoz vezető bőrbetegség – miatt egyre komorabb lett. Egyre több lény lesz a képein, amik átvezetnek a túlvilágra: angyalok, démonok, maszkok. A Locarno melletti Muraltóban hunyt el 1940-ben.

ÍZELÍTŐ MŰVEIBŐL:


   01


02


03


04


    05


06


 07


08


     09


10


11


12