Középbirtokos nemesi származású, Kisfaludy Sándor öccse. Születése anyja életébe került, apja ezt haláláig éreztette vele. 1798-ban Győrött járt gimnáziumba, 1804-től katona. Részt vett a napóleoni háborúban, vitézül harcolt, kinevezték hadnaggyá, de a szigorú fegyelmet nem tudta elviselni, 1811-ben lemondott rangjáról. 1809-ben Pesten kapcsolatba került írókkal. Eljegyezte egy kereskedő leányát, Heppler Katalint; a házasság azonban apja ellenzése miatt meghiúsult. 1812-től teljesen elszakadt a nemesi életformától. A bécsi művészeti akadémián tanult festeni, azonban onnan is kimaradt, főleg színházba járt, a divatos színműirodalmon nevelődött. 1813-ban kitanulta a rézmetszést. Sokat volt írók, művészek társaságában, arcképfestésből, kölcsönökből élt. Előbb Oroszországba készült, 1815-ben Itáliában barangolt, 1816-ban ismét Bécsben tűnt fel, majd Pozsonyban élt. 1817-ben végleg Pestre költözött, tájképeit adogatta el, sokat nélkülözött, öngyilkossági tervekkel foglalkozott. (kattints a képre)

Sorsában az 1819. év jelent változást. Éder György társulata -16 kész drámája közül - nagy sikerrel előadta a Tatárok Magyarországon címűt. Ezután egymás után kerültek színre darabjai. 1822-ben adta ki (1821-ben keltezett) szépirodalmi zsebkönyvének, az Aurórának első kötetét. Munkatársai, a fiatal romantikus írók már ekkor vezérüknek tekintették (Auróra-kör), ennek révén vált Pest irodalmi központtá. Élete és írói működése elválaszthatatlan az Auróra történetétől. 1825-től kerültek ki tolla alól első történeti vígjátékaink (Mátyás deák, Hűség próbája) és legjobb vígjátéka, a Csalódások (1828, bemutató 1829). Utolsó éveiben érdeklődése a népdal felé fordult, maga is írt népdalokat (Rákosi szántó, Szülőföldem). 1830-ban Döbrentei Gáborral együtt, az akkor alapított Magyar Gazdasági Egylet titkára lett. Nem sokkal halála előtt Széchenyi őt szemelte ki megindítandó politikai lapjának, a Jelenkornak szerkesztőjévé, az MTA megválasztotta nyelvészeti szakosztálya első rendes tagjának. Tüdővészben halt meg. Kétségtelen, hogy túlságos rögtönzőképessége, természetében rejtőző rendetlensége, bohém könnyelműsége folytán nagyon egyenetlen az életműve. Sok benne a gyorsan romló, a csak napi hatást kiváltó. Még jó tragédiáin is ott ülepszik az idő pora. Prózájában is fontosabb az indítóerő, az ösztönző hatás, mintsem az időálló irodalmi érték. De néhány vígjátéka, köztük üde egyfelvonásosai, friss hatású népdalai és komoly hangvételű költeményei közül a Mohács és az Alkonyi dal maradandó irodalmi értékek hordozója. Alakja, egyénisége, szenvedélyekben és munkában elégő élete pedig irodalmi múltunk egyik legszeretetreméltóbb alakjává teszik.
 

Forrás: Barangolás a stílusok világában