Az MTA tagja (r. 1830, t. 1835). Középbirtokos nemesi származású, Kisfaludy Károly bátyja. Győrött és Pozsonyban az akadémián filozófiát és jogot tanult (1788–91). 1792-től kadét az erdélyi Lipót-huszároknál, 1793-ban kinevezték hadnagynak a bécsi testőrséghez. 1795-ben a badacsonyi szüreten megismerkedett Szegedy Ignác Vas megyei alispán leányával, Rózával, feleségül kérte, de kosarat kapott. Ugyanabban az évben a megszigorított fegyelem elleni tiltakozás miatt áthelyezték a sorkatonasághoz. Itt kezdett írni. Milánóban francia fogságba esett, fogolyként a provence-i Draguignanba került, másfél hónapi fogság után 1796-ban hazaengedték. Háborús és fogságélményeit örökíti meg Napló és francia fogságom c. művében (teljes szövege 1962-ben jelent meg). 1796–97-ben Klagenfurtban szolgált, a következő két évben a Rajna mellett harcolt a francia seregek ellen. 1799-ben otthagyta a katonaságot, újból megkérte és 1800 elején feleségül vette Szegedy Rózát. 1805-ig Kámban, ettől kezdve haláláig Sümegen élt. Szerelme és házassága történetét Himfy szerelmei címmel két epikus lírai versfüzetben írta meg (az első rész, a Kesergő szerelem 1801-ben, a második, a Boldog szerelem 1807-ben jelent meg).   

Himfy szerelmei sikere további munkára ösztönözték, regéket írt a Balaton menti várakról, 19 regéje közül az első három (Csobánc, Tátika, Somló) 1807-ben került ki a sajtó alól Regék a magyar elő időkből címmel. Az 1809. évi nemesi felkelésen József nádor szárnysegéde. Hazafias szózatával a franciák ellen harcra buzdított. Később megírta a felkelés történetét, de a bécsi udvar megtiltotta kiadását. 1816–20 között a magyar nemességet dicsőítő drámákat írt (Kun László, Az emberszívnek őrvényei, A Dárday-ház stb.). Hunyadi-drámája kapcsán, melynek Előbeszédében Kisfaludy azt írja, hogy "Drámámat nem úgy írtam, mint Poéta, hanem mint Hazafi", Kisfaludy büszkén hangsúlyozott patriotizmusának elítélésekor azt is megfogalmazza, hogy az esztétikumot nem szabad alárendelni a patriotizmusnak, sőt a műalkotásban éppen az esztétikum primátusa kell, hogy érvényesüljön. 1820 utáni a polgáriasodó irodalmi élettől elszigetelődött. Utolsó, befejezetlen művében (Regeköltőnek hattyúdala) saját életét és a nemesség történetét írta meg. Élete végén Kossuthtal vitázott, mert az lekicsinylően írt a nemesi felkelésről. Ellensége volt Kazinczy nyelvi reformjának. Munkáiért 1833-ban Vörösmartyval megosztva kapta az MTA nagyjutalmát. Emiatt az MTA rendes tagságáról lemondott. Nagy pártfogója volt a magyar színjátszásnak, jelentős része volt az 1831-ben megnyílt balatonfüredi színház felépítésében is. 1842-től a Kisfaludy Társaság tagja. Zeneszerzéssel is foglalkozott (2 magyar tánc, Magyar induló), a korabeli magyar dal-irodalom egyik legkedveltebb költője volt.
.
 

Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár