A legnagyobb perzsa rubá'í-költő. Született 1025-50 között Nísápúrban. Kiváló matematikus, fizikus, asztronómus és filozófus (Avicenna követője) volt, és 1074-79 között ő állt a híres naptárreformot végző bizottság élén. Halálának valószínű dátuma 1122-23. Keleten főleg mint tudóst becsülték, s csak európai felfedezése után kezdték hazájában is elismerni. Fitzgerald híres, 1859-ben megjelent fordítása után Khajjám óriási népszerűségre tett szert Európában. Négysorosai kezdetben főleg szóbeli úton terjedtek. Gyökeres változásnak voltak kitéve, s az évszázadok során tetemesen bővültek. Mivel a hiteles Khajjám-mag meghatározása az adott anyag birtokában lehetetlen, a "felfedezés" után különböző életérzések alátámasztására a legkülönbözőbb módon értelmezték (epikureista, pesszimista, szabadgondolkodó, ateista, materialista, panteista misztikus, a "perzsa szellem" megtestesítője, sőt az árja faj képviselője a sémi fajú arabokkal szemben stb.) Nálunk, Fitzgerald változatát véve alapul, Szabó Lőrinc három egyéni hangú, művészi átköltése aratott nagy sikert.  

Omár Khajjám első európai megjelenéséről a különböző szakkönyvek eltérően nyilatkoznak. A Világirodalmi lexikon (IX, 1984) állítása szerint elsőként Dombay Ferenc fordított le egyes részeket a Rubáiyátból 1804-ben megjelenő Perzsa grammatikája számára. Ezzel szemben a Rubáiyát legújabb fordítását (Chicago, 1996) elkészítő Sziklay (C. Klay) Andor a kötet előszavában Thomas Hydenak tulajdonítja az első fordítást. Thomas Hyde (1636-1703) kora legelismertebb orientalistája volt és a keleti nyelvek tolmácsa az angol udvarban. Sziklay szerint Hyde fő művében, egy 1700-ban megjelenő, az ősi perzsák vallásáról szóló tanulmányban akadnak Khajjám fordítások. A kötet több kiadást is megért, így valószínűsíthető, hogy Csokonai legalább közvetetten ismerte. A másik feltételezhető forrásmunka szerzője, Dombay Ferenc szintén udvari tolmács volt. Edelspacher Antal tanulmánya (NyK, XII, 1875) szerint Dombay Zágrábban dolgozott a keleti nyelvek tolmácsaként, itt írta mór-arab grammatikáját, majd Bécsben az 1804-ben megjelenő perzsa grammatikát. Ennek a kötetnek a példatárában találhatóak a Khajjám fordítások. Első látásra kizártnak tűnik az, hogy Csokonai felhasználta volna a kötetet, hiszen az az Anakreoni dalok után jelent meg. Arról sincsenek feljegyzések, hogy Csokonai és Dombay valaha is találkoztak volna. Mégsem vethető el a gondolat, hogy Dombay könyve volt Csokonai forrása. Nyelvtanát Dombay Festetics György grófnak ajánlotta, annak a Festeticsnek, aki Csokonai egyik legfőbb támogatója volt. Nem tudjuk, pontosan mikor készült a könyv, de elképzelhető, hogy Festetics Györgyön keresztül Csokonai még a kötet megjelenése előtt megismerkedhetett vele. Valószínűsíthető tehát, hogy Csokonai, Hyde-on vagy Dombayn keresztül, ismerte Omar Khajjámot. 

Forrás: http://www.terebess.hu/keletkultinfo/omarkhajjam.html