A klasszikus kor egyik legsokoldalúbb művésze volt. Neki tulajdonítja az ókori hagyomány a korinthoszi oszlopfő kialakítását és i.e. 430 körül a futó fúró (márványfúró) első használatát a szobrászatban. Az oszlopfő alsó részén akantuszlevelek futnak körbe, fölül központi pálmatest foglal helyet, s az abakusz sarkait egy-egy csigavonal díszíti. Márvány- és bronzszobrász, emellett festő és ötvös is volt, az athéni Erekhtheionban ő készítette aranyból Pallasz Athéné szobrának mécsét, s fölé egy füst fogó bronzpálmát. Túlzott műgondja miatt kritikusai mesterkedőnek, illetve a "művészet szétolvasztójának" nevezték. Táncoló nőalakját tekintik a Berlinben őrzött "Kalathosz-táncosnők" dombormű mintájának. Nagy hatással volt a hellenisztikus kor művészetére.