RÓZSÁK ÉS LÁNGOK

A Rózsák és lángok Johnson főművei közé tartozik; barokkosan megkomponált, bonyolult, mégis áttekinthető szerkezetű, erős sodrású nagyepika. Sokhúrú, sok hangon szóló mű, lebilincselő olvasmány.

Eyvind Johnson regényének alapjául az irodalmilag többször is feldolgozott louduni boszorkányper szolgál, amely 1634-ben játszódott le, s újabban Ken Russel filmje jóvoltából a boszorkányüldözések egyik legismertebb mozzanata lett. A történet jelképes értelmében is közismert: egy embert üldöznek és megégetnek. Ennek az embernek, Urbain Grainier-nek, a Sainte-Croix-templom plébánosának nagy a bűne, tündöklő szellemű, gyönyörű férfi. Bűnös szépsége, férfiassága, szabad szelleme démonokat kelt életre, s a démonok betörnek a kolostorablakból leselkedő apácák álmaiba. Megindul az ördögűző gépezet - motorja az ellenreformáció ideológiája, fogaskerekei korrupt hivatalnokok, irigy, torz testű papok -, hogy eltapossa Grainier-t, lerombolja a város falait, a szabadság és az emberi méltóság jelképévé növő tornyokat, hogy köveiből a mindenütt jelenlevő, mindenható Richelieu bíboros felépíthesse - nemcsak jelképesen - a francia abszolút monarchiát. Urbain Grainier boszorkányperének ürügyén Johnson természetesen másról, többről szól, azt a világot akarja bemutatni, amely démonokkal szövetkezve lerombolja az emberi méltóságot, megégeti a szabad szellemet.

Kegyes Urunk, Carolus

A regény Nagy Károly - Carolus - középkor frank birodalmának formálódó, felbomló és újra rendeződő Európában játszódik. Hősei a Lupigis család tagjai - longobard nemesek -, akik egy sikertelen lázadás után birtokaikat vesztve szétszóródnak az egész karoling Európában. A regény középpontjában Johannes Lupigis áll, a tüzes lelkű, szabad szellemű ifjú, aki - megöregedve s bölcsen - a hajdan gyűlölt császár titoknokaként és népe történetírójaként végzi életét. Az ő sorsában és kamaszkori szerelmének, a lázadó longobard vezér leányának, Angilának sorsában tárul elénk a kegyes Úr, Carolus kora - történelmi dicsfényétől megfosztva, a maga kegyetlen, csontot és lelket törő valóságában.

Odüsszeusz hazatér

Sajátságosan szép és érdekes mű a Nobel-díjas svéd író Odüsszeusz-regénye. Külső eseményeiben a homéroszi eposz tökéletesen hű feldolgozása, mégis félreérthetetlenül korunk emberi és politikai valóságára utal. Odüsszeusz ízig-vérig modern regényalak: ambivalens érzések között hányódik ide-oda, tétova, szinte határozatlan, bűntudat gyötri a trójai háború során elkövetett tettei miatt. Sajnálja a nimfa barlangjában eltöltött meddő éveket, még sincs ereje magától elhagyni, csak Hermésznek, az istenek hírnökének ellentmondást nem tűrő parancsára tér haza. Iszonyúan belefáradt már az öldöklésbe és szenvedésbe, csak békét óhajtana, mégis lemészárolja az otthonát bitorló kérőket, a tiszta újrakezdés, a jövő érdekében. Igazi tragikus hős: megmásíthatatlan történelmi törvények beteljesítője és áldozata is egyben.

Forrás: antikvárium.hu