Sej, a mi lobogónkat

Sej, a mi lobogónkat
fényes szelek fújják,
sej, az van arra írva:
Éljen a Szabadság!

Sej szellők, fényes szellők,
fújjátok, fújjátok -
holnapra megforgatjuk
az egész világot.

1945

Könyv ajánló

A VILÁGVERŐ

A regény olvasmányos életrajz, de egyszersmind korrajz is. Felidézi azokat a történelmi körülményeket, amelyek a nemzeti királyság tündökléséhez és bukásához vezettek. Az első kötet (A világverő) az 1400-as éveket, a második kötet (A budai napkirály) Mátyás haláláig terjedő időszakot, a harmadik (A fáklya kilobban) pedig a király halála utáni évtizedeket ábrázolja, amikor ismét felülemelkedik a feudális anarchia. A mátyási életmű szinte minden lényeges momentuma megtalálható a regényben. Megismerjük a "fekete sereget", Kinizsi Pált és másokat. Színesen ábrázolja az író a királyi diplomácia művészetét, borozgatván Frigyes császárral, Ulászlóval, Aragóniai Ferdinánddal és másokkal folytatott tárgyalások bonyolult szövevényét. Rendkívül sok alakot mozgat, híres politikusokat (például Vitéz János, Váradi Péter), de a közemberek sokasága, parasztok, polgárok, katonák ugyancsak elénk lépnek egy-egy jellegzetes epizódban. Bár a mindent elmondani akarást a szerkezet nem viseli el, a sok láttató erejű epizód nem forr össze egységes egésszé, a regénytrilógia a legjobb értelemben vett művelődéstörténet, ifjúságnak és felnőtt olvasóknak egyaránt hasznos. 

Forrás: Legeza Ilona könyvismertetői

EGY FENYŐ ÁLMA

Egy vén fenyőfa, sok tűlevelével,
fent borzonkodván a Bakony hegyében:
nagy sóhajtást tesz, mert hó lepi ágát,
rázza magáról jeges isilángját.

Ó, nagy természet, viharaid tépnek...
Én nyögöm búvát a zimankós égnek;
százszor jobb volna, ha betelne vágyam:
állnom ragyogva, öröm csarnokában!

Mert ha én egyszer választott lennék,
a téli zöldet bennem ünnepelnék,
s ága lehetnék népek ünnepének
szívesen adnám törzsem a fejszének.

Betelne minden gyermek-nép álma:
minden tű rajtam ajándékká válna;
s tél közepében, csillagos éjjel,
ragyogva szórnám köztük szana-széjjel

Autót és babát, kardot és lovat:
csüngetve drága ajándékokat
úgy terpeszkedne szét a világra
tömjénes ágam, mint a mosoly ága

Kis kucsmásoknak: földet és házat;
vén sipkásoknak: jó napot, százat;
Kalaposoknak: nyílt ész - virágot,
és igaz verset a jó poétáknak.

Zsarló uraknak: szomjat, éhséget ;
beteg lelkeknek: friss egészséget;
nagy gőgösöknek: szép szerénységet
kárhozottaknak: egy kis üdvösséget.

Őröm gyertyát szent áldomásnak
úgy lobogtatnám pirosan. S míg másnak
áldozna gyertyám, levelem, ágam
magam fogyatnám el az éjszakában

Egy vén fenyőfa; sok tűlevelével
fent borzonkodván a Bakony hegyében
nagy sóhajtást tesz; mert hó lepi ágát;
rázza magáról jeges isilángját.

Tanítónknak

Mi már tőled sokat kaptunk,
de tőlünk te keveset,
az arcodból, a hangodból
sugárzik a szeretet.

Fogadd tőlünk ezt a csokrot,
mit kötött a szeretet,
hála-hála mindig hála
jó tanítónk teneked.