A nagybányai művésztelep egyik alapító tagja. A Somogy megyei Som határában levő Darázs-pusztán született. Apja, Grünwald Sámuel nagybérlő volt, aki addig maradt egy adott helyen, míg a szerződése odakötötte, anyja Morvai Mária. Itt járt az elemi iskola alsó osztályaiba. A középiskola alsó osztályait Székesfehérváron végezte, majd Budapestre került, s ott a művészeti szakközépiskola elődjébe, a Mintarajz-iskolába íratták szülei, ahol Székely Bertalan növendéke volt, majd Münchenben és a párizsi Julian Akadémián tanult. 1892-ben Ferenczy Károly társaságában visszatért Münchenbe, ahol Hollósy Simon köréhez csatlakozott. 1893-ban festette a Nihilisták sorsot húznak c. nagy feltűnést keltő realista festményét (Déri Múzeum). 1894-ben Egyiptomban járt. Nagybányán vallást váltott (eredetileg zsidó), ami kiváltotta családja rosszallását. Nevéhez ekkor adta az Iványi nevet, amely a mai Győr-Moson-Sopron megyei Iván régies alakja. Nagybányán találta meg élete párját Bilitz Irén személyében. 1896-tól a realista tájak és jelenetek egész sorát festette (Holdfelkelte, Völgyben, Tavaszi kirándulás). Része volt a nagybányai iskola megalapításában és célkitűzéseinek propagálásában. 1904-ben a Fraknói-díj elnyerésével Rómában töltött egy évet, hazatérte után gyűjteményes kiállítást rendezett. 1906-tól megváltozott stílusa, a realista plein air törekvéseket dekoratív, stilizáló, szecessziós kísérletei váltották fel. 1907-ben a kecskeméti művésztelep vezetője lett, itt festett allegorikus kompozíciói közül jelentős a Kecskeméti Kaszinó homlokzatát díszítő műve (Allegóriák, 1912) és a Tavasz ébredése (1913), amely nagy aranyérmet kapott. Az I. világháború előtt szabad iskolája volt. A háború után a Balatonnál az alföldi festők stílusával rokon, egyszerű előadású, valósághű tájképeket festett. Művészetét, 1930-ban Corvin-koszorú kitüntetéssel ismerték el. Röviddel azután, hogy megtudta, a bécsi döntés visszaadta Nagybányát Magyarországnak, halt meg szívrohamban.

Forrás: http://www.hung-art.hu/index-hu.html