Az angol értelmiségiek körében nemzedékeken keresztül az volt a közvélemény, hogy a Huxley család tagjainál műveltebb embereket alig-alig lehet elképzelni. A nagyapa, Thomas Huxley az oxfordi egyetem világhíres professzora volt, akiről Darwinnak is az volt a véleménye, hogy ő az élettan legnagyobb tudósa. Magánszórakozásként szellemes prózai műveket és biztos verselésű költeményeket írt. Aldous Leonard Huxley, egész ifjan népszerű költőnek indult. De 27 éves korában megjelent Nyár a kastélyban című igen szellemes, nagyon szórakoztató regénye, így otthon és külföldön nyilvánvaló volt, hogy a század jelentékeny prózaírói közt van a helye. Már az elemi iskolában feltűnt rendkívüli memóriája, majd hamarosan nyelvérzéke. Középiskolás korában jó formaérzékkel és nagy formatudással verselt. De hamar rákapott az autózásra is, diákkorában sora győzött a gépkocsiversenyeken. De nem minden autóba tudott beülni, mert nem fért el a lába. Gyorsan nőtt nagyra, felnőtt korában két méternél is pár centiméterrel magasabb volt. Magas, sovány, kisportolt testű ifjú férfi, a szeme azonban évről évre gyengül, egyre vastagabb szemüveget kell viselnie. Amikor első regénye is megjelent, ez otthon azonnal, de hamarosan világszerte is sok pénzt hozó siker lett. A huszonhét éves szerző nem sokkal előbb nősült. A regény honoráriumából költséges nászútra tellett. Soha eszébe se jutott takarékoskodni, hiszen jómódú családból származott, és az első könyv után nőttön-nőtt a népszerűsége. A fiatal házaspár tehát nekiindult a nagyvilágnak. Bejárták Olaszországot, Franciaországot, átugorhattak Svájcba is. Ezek az úti élmények, a megismert tájak idővel sorra belekerültek életművébe. 

Nyár a kastélyban	A végzet bábjátéka	A vak Sámson	Szép új világ	A tudat határai

Amiként boldog szerelmes házassága, később élete egyéb szerelmes epizódjai is mozzanatokként tértek vissza regényeibe és novelláiba. Világnézetét főművében, a modern természettudományok tanaival átszőtt Szép új világ (1932) című világhírű ellenutópiájában fejti ki, ami az amerikai tömegtermelés és megváltozó ideológia kigúnyolása. Legjobb társadalmi regénye A vak Sámson (1936). Ebben a pacifista műben megjelenik a Gandhi-féle passzív ellenállás tana. Társadalmi, lélektani és társadalomkritikai regényei mellett - mi tagadás - szórakoztató szerelmi regények, novellák, sőt még bűnügyi tárgyú izgalmas történetei is vannak. Idővel tanulságos tényként emlegette, hogy legerotikusabb regénye, A lángész és az istennő meg néhány könnyed színpadi műve több pénzt hozott a számára, mint legnagyobb remekműve, az azonnal halhatatlannak ítélt A vak Sámson című regénye. Kétségtelen, bármiféle műfajjal játszott, mesternek bizonyult. Akkor is, ha szerelmes verset írt, akkor is, ha tanulmányt a kábítószerek testi-lelki következményeiről, akkor is, ha érdekes esszében ismertette a buddhizmus teológiáját. 1937-ben - 43 éves korában végleg Amerikába költözött. 25 évig élt távol a hazájától, Hollywood villanegyedében pompás és kényelmes otthont rendezett be. Ott élve a film fővárosában, nem tudott ellenállni a számára merőben új műfajnak: írt néhány forgatókönyvet, leginkább klasszikus angol regényekből. Ezek mellett néhány könnyed színdarabot is. - Mindezeknél sokkal több esszét a legkülönbözőbb témákban. Amióta Amerikában élt, izgatták a kábítószerek, a vegyi úton történő kábítás lélektani következményei. Különösen a meszkalin és az LSD - ezek az akkor divatos drogok - hatása a testi állapotra és főleg a lelki életre. Ezek mellett azonban egyre jobban érdekelték a különböző misztikák. Ugyanúgy nem hitt bennük, mint természettudósként nem hitt a materializmusban. Amikor túllépett a hatvanadik évén, az addig egészséges férfi betegeskedni kezdett. És lecsapott a váratlan szerencsétlenség. Tűzvész lángolt fel. Megcsodált otthona, benne a nagy hírű könyvtár porrá égett. Beköltözött Los Angelesbe, ott is kényelmes villát vásárolt. De hamarosan, 65 éves korában meghalt. Utolsó regénye, a Sziget (1962) valamelyest pozitív utópia, a passzív jóságban, életörömben találja meg végső ideálját.