Az alapterület kicsinysége miatt a belső tér kialakításának segítségével kellett a teret tágítani, ezt függőleges irányban üvegtetejű lépcsővel, vízszintes irányban pedig a falon egymással szemben elhelyezett tükrökkel érte el. A szecesszióra oly jellemző gazdag ornamentika a Tassel-házban is felfedezhető. A kígyózó, indázó vonalak nemcsak a padló mozaikjában, de a falakon és a tartóoszlopokon is megjelennek. A csupasz kovácsoltvas oszlopok azonban légies könnyedségük ellenére statikailag is kiválóan funkcionálnak. Az oszlopfő növényi indákat formáz, ennek segítségével képes belesimulni a kompozíció egészébe, a díszítőelemek azonban mindig alá vannak rendelve a funkció adta követelményeknek. A padló és a fal indamotívumai a lépcső fenti spirálformáját utánozzák, fokozzák annak hatását, s egyben egyfajta felfelé vivő lendületet adnak. Az épület Emile Tassel számára készült. A megrendelő a brüsszeli egyetem geometriaprofesszora volt, aki támogatta Horta elképzeléseit. A sűrű beépítés következtében a telek mindössze hét és fél méter széles volt, erre kellett a lakóházat felépíteni. Az építész a hagyományos brüsszeli lakóházak térkapcsolatait követte, ugyanakkor lazán fűzte a helyiségeket egymás után. Hagyományosnak számított az épület főhomlokzata hármas osztásával, de különleges volt a középen elhelyezett íves vonalú üvegezett ablakszerkezet. Ugyanez az ablakszerkezet ismétlődik meg az udvari homlokzaton is, de határozottabb kiüléssel. A bejárati csarnokban szinteltolást alkalmazott, az egyes szinteket pedig üvegtetejű lépcső kapcsolta össze.