A Képzőművészeti Főiskolán 1922-1929 között Rudnay Gyula és Vaszary János tanítványa volt. 1926-ban Párizsban járt. 1928-ban Berlinben megismerkedett Herwarth Waldennel, aki a következő évben, Moholy-Nagy László társaságában kiállította műveit a Sturm Galériában. 1928-tól kezdett kiállítani, s párizsi, berlini, római tanulmányutak hatására is az expresszionizmus, majd a neoklasszicizmus vonzotta. Monumentális falképeket, továbbá gobelineket, szobrokat is alkotott. Budapesten rendszeresen részt vett a KUT és az UME kiállításain. 1930-1931 között a római Collegium Hungaricum ösztöndíjasa volt. 1930-tól kezdett illusztrációkkal, valamint díszlettervezéssel foglalkozni. Első terveit az Új Színháznak (1927–1930) készítette. 1943-ban Erdélyben dolgozott. 1945 után a Nemzeti és a Madách Színháznak tervezett jelentősebb színpadképeket. 1946-1949 között az Iparművészeti Főiskola tanára, majd 1958-1963 között igazgatója volt. Közben a Képzőművészeti Főiskolán is oktatott. Számos monumentális megbízásnak tett eleget. Terveire lazább, könnyedebb, expresszív grafikai és festői megkomponáltság, szín-, fény- és térépítkezés a jellemző. A festészet és a grafika mellett foglalkozott szobrászattal is.