1877. július 2-én született a württembergi Calwban, protestáns lelkészcsaládban. Pietista szellemiségű családja Maulbronnba küldte teológiai szemináriumba. A nyughatatlan Hesse azonban nem bírta elviselni az iskola szigorú légkörét, és tizenöt éves korában megszökött. 1895-ben könyvkereskedő tanulónak állt, majd évekig könyvkereskedőként működött. Később toronyóra mechanikusnak tanult. 1904-től szabadfoglalkozású íróként élt, és Gaienhofenben telepedett le. 1911-ben indiai utazást tett. 1912-ben Bernbe költözött. Az első világháborúban részt vett a berni fogolysegélyező szervezet munkájában. Cikkeiben elítélte a háborús hisztériát. Háborúellenes magatartásáért Németországban támadták, ezért Svájcban maradt. 1919-től élete végéig a dél-svájci Montagnolában élt. 1923-ban megkapta a svájci állampolgárságot. Elsősorban regényíróként ismert, de zenei hangvételű lírája is jelentős. Sokoldalú tehetség volt, az írás mellett rajzolt, festett, könyveit maga illusztrálta. Írói pályája elején a hagyományos költői realizmust követte, a tradicionális elbeszélő művészet, a fejlődésregény híve volt. Első sikerét az 1904-ben megjelent Peter Camenzind című regényével aratta. A regény hőse álmodozó, aki a világ megismerése céljából elhagyja szülőfaluját, s bejárja Európa nagyvárosait. A civilizációban csalódott Peter az élet értelmét a szeretetben találja meg. Az 1906-ban írt Kerék alatt című regényében iskolai élményeinek és szökésének feldolgozásán keresztül az ember és világ ellentmondásos kapcsolatára mutat rá. Szintén fejlődésregény az Emil Sinclair ifjúságáról szóló Demian (1919) című műve, mely a gyermekkor harmóniájának felbomlásáról, az ifjúkor útkeresésről szól. Kamaszhőse felnőtté érése során fedezi fel az általánosan elfogadott életmód mögött a bűnt és durvaságot. Csalódásai rávezetik, hogy az emberi igazi hitvallása önmaga megtalálása.

Hesse csalódott a nyugati civilizációban, érdeklődése egyre inkább a keleti mitológia, Freud és Jung lélektana irányába fordult. Nagy hatással volt rá Nietzsche, Spengler és Dosztojevszkij. A keleti miszticizmus ihlette a Sziddhárta (1922) című elbeszélését, melyben a hindu bölcsességet, a lemondást és szemlélődést jelöli követendő példaként. A pusztai farkas (1927) című regényében főhősének feljegyzései által ábrázolja az önmegismerés útját. Hesse, a pusztába kivonult hőse által arra mutat rá, hogy a nyugati civilizáció élhetetlen világából csak az önmegismerés útján lehet kiszabadulni. A pusztai farkas később a hippi mozgalom alapművévé vált. Életművének legjellemzőbb műve, az 1943-as Üveggyöngyjáték. A pedagógiai utópia időn és téren kívül, egy képzeletbeli tudósállamban játszódik. A regény hőse, a világ erkölcsi és civilizációs alacsonysága és tartalmatlan individualizmusa elől menekülve megalapítja az Üveggyöngyjáték Rendet, a tudomány és szellem, a tiszta művészet világát. Ugyanakkor ez a művészi és tudományos csúcsteljesítmény öncélú, s a valóságos élettől elszakított szellemi pusztulásra ítéltetett. Az Üveggyöngyjáték után több regényt már nem írt, de továbbra is megjelentek novellái, esszéi, versei és egyéb publikációi. Hesse megszállott levélíró volt. Többek között Romain Rollanddal, Thomas Mann-nal, Kerényi Károllyal állt levelezésben. A két világháború között mintegy 35 ezer háborúellenes levelet írt a német ifjúsághoz. 1946-ban megkapta az irodalmi Nobel-díjat. 1962. augusztus 9-én halt meg Montagnolában.

ÍZELÍTŐ MŰVEIBŐL: