GERHARD HAUPTMANN műveiből
|
A bunda Lehet-e erkölcsösnek maradni a nyomorúságban? – teszi fel a kérdést Wolfné, a vaskezű, mindenre elszánt asszony. Ki a tolvaj? A szegény ember, aki az éj leple alatt ellopja a gazdag ember bundáját, hogy meleg étel kerüljön a családi asztalra, vagy az a gazdag ember, aki fényes nappal, legális úton fosztogatja a szegény embert, hogy bundát vehessen magának? Gerhart Hauptmann tolvajkomédiájának megírásakor (1893) elsősorban saját tapasztalataira támaszkodott, a karaktereket a környezetében élőkről mintázta, az egyik szerepben (Fleischer) pedig egyenesen saját magát írta meg.
A takácsok
Ez a dráma dramaturgiailag is különlegesség. Hőse nem egy személy, hanem egy
közösség, Zwanzinger úr szövőgyárának munkásai. A drámatörténetben két és fél
ezer éve létező, de igen ritka műfajváltozat ez a "kollektív dráma", amelyben a
hős nem egy személy, hanem egy csoport. Az ókorból ilyen előzmény Aiszkhülosz
"Oltalomkeresők" című tragédiája, és a leghíresebb újkori előzmény Schiller
"Tell Vilmos"-a. Ezek mintául szolgáltak Hauptmann sikeres
proletártragédiájához. Ez a színpadi mű ugyan kezdettől fogva nagy hatású volt,
de sem a polgári, sem a szocialista kritika nem fogadta kedvezően. A polgári
lapoknak azért nem tetszett, mert munkásmozgalmi tárgya volt, harcos
proletárokat mutatott be kedvező színben. A szocialista újságoknak pedig azért
nem tetszett, mert a munkásmozgalom szükségszerű bukásáról szól. Gyakorlatilag
azonban igen sikeres volt, a színházakba tömegek tódultak megnézni a botrányos
hírű drámát, könyv alakban pedig hamarosan szinte minden európai nyelven
keresett volt. Mindenkinek megvan a maga keresztje. Ahol szegénység van, ott csapás csapásra jön. Itt nincs megállás, és nincs menekvés sem. Hej, ha csak annyira vihetnénk, hogy összetartsunk, micsoda felfordulást csinálnánk a gyárosoknak!... Nem is kellene ehhez király, semmiféle kormány sem: egyszerűen csak annyit mondanánk: ezt meg ezt így akarjuk, ezt meg nem így - s egyszerre csak egészen más lyukból fújna a szél. A paraszt csak paraszt marad, ha kilencig alszik is...
Naplemente előtt
A cím jelképes. Első sikere a "Napfelkelte előtt"
volt, és ekkor, már a harmincas években úgy képzeli, hogy talán ez az utolsó
műve. Aligha vitatható, hogy gazdag életművében ez a legszebb, leginkább szívhez
szóló alkotás. Az ép testtel, ép lélekkel megöregedett férfi szerelme és ennek
felháborító hatása a fiatalabbakra. A hőst úgyszólván halálba kergetik, mert
öregen is élni mert.
Aforizmák
A jellemed éppúgy a sorsod, mint ahogy a sorsod a
jellemeddé lett. |