1883. április 30-án született Prágában. Apja, aki Dél-Csehországból került a fővárosba, kisegítő tanár volt egy német nyelvű középiskolában. Számtant tanított, képesítés nélkül, csupán alapvizsgai bizonyítvánnyal, csekély fizetésért. Később az egyik prágai bankban vállalt tisztviselői állást, s ekkor némileg javult a család anyagi helyzete. Az anya szintén Dél-Csehországból származott, parasztcsalád sarjaként. Ebből a házasságból két fiú született Jaroslav és a két évvel idősebb Bohuslav. 1896-ban meghalt az apa, így a család jövedelem nélkül maradt. Az özvegy nehéz alkalmi munkákat vállalt. Egyedül nevelte gyermekeit, fokozódott hajlama az önfeláldozásra, rajongásra, az anyai szeretetbe menekült. Kedveltebb fia, a serdülő Jaroslav kínos feszélyezettséget érzett az anya rajongó gondoskodása miatt, pontosan ezért állandóan menekült tőle. Elhanyagolta iskolai munkáját, kimaradt a gimnáziumból. Rövid ideig egy drogériában inaskodott, majd elvégezte a kereskedelmi iskolát és apja nyomdokait követve banktisztviselő lett, de indokolatlan távolmaradásai miatt elbocsátották. Mivel kishivatalnokként nem tudott beilleszkedni a polgári társadalomba, házalással, újságírással, újságszerkesztéssel, írással tartotta fenn magát, és egy ideig kutyákkal kereskedett. Első, ifjúkori - 1902-1903-as - karcolatainak fő műfaja a szatíra. A szatírának ugyanis minden egyes válfaja kísérlet leszámolásra, bosszúállásra. Az író számára pedig elégtétel, mert a nevető mindig fölényben van a kinevetettel szemben. Hašek is, már írói pályája legelején, nem törődött bele az élet természetes rendjébe, a megszokásba, a megalkuvásba. A humor pedig védekezés a sorssal szemben, sőt támadás is ellene, hiszen a szegények többet tréfálkoznak, mint a jómódban élők, így teszik elviselhetőbbé helyzetüket, így állnak bosszút a balszerencsén. Hašek tehát már egész fiatalon azokra nézett fel, és azokat követte, akik a nagyemberben leleplezték a kicsit, a kisemberben felmagasztalták a nagyot. Az indulás éveiben különleges helyet foglaltak el a magyar tárgyú elbeszélések, útirajzok, karcolatok. Természetesen a magyar jelleget a szokványos magyar motívumok felvonultatása adta: betyárok, cigányok, alföldi jelenetek - továbbá az akkori magyar-szlovák viszony, vagyis a magyarosítás túlkapásainak szemléltetése, másrészről pedig a hagyományos szabadságmotívum megjelenítése. Később, az anarchizmus idején már politikai élű szatírákat írt. Sokat barangolt, 1903-tól 1907-ig csaknem az egész Osztrák-Magyar Monarchiát bejárta. Amikor utazásairól visszatért Prágába, a bohémvilág már-már nyomorgó rétegeinek közismert figurája lett. Ehhez a bohém életformához egészen haláláig hű maradt: hol az egyik, hol a másik barátjánál lakott, a szerencse fordulatai szerint táplálkozott, és még ruházata és viselkedése is azt jelezte, hogy letért a társadalmi szokások és szabályok kitaposott útjáról. Valószínűleg azonban ez a bohémség csak szerepjátszás volt, a belső nyugtalanság levezetése, az elviselhetetlen világ arculcsapása. A sörözők némelyike egyenesen mitikus hely, mint például az „U Kalicha”, a Kehely vendéglő, a város irodalmi hősének Švejknek a kedvenc helye. 1905 végén megismerkedett egy prágai patríciuscsalád lányával, Jarmila Mayerovával, s a viszony, amely köztük szövődött, és amelyről az ivócimborák semmit sem tudtak, a legszokványosabb szerelmi történet volt. Levelei nem a lázadó bohém, hanem egy szépreményű jófiú epekedéséről tanúskodnak. Hašek kedvesen, banálisan, nagyon unalmasan udvarolt. 1906-ban kapcsolatba került az anarchista mozgalommal. Az anarchizmus hatására ismerte fel igazi írói műfaját a politikai élű szatírát. A mozgalmon belül nem az irodalmi-művészeti irányhoz csatlakozott, hanem a népi álmodozók csoportjához. Gyűlésekre járt, szónokolt az összejöveteleken, részt vett a tüntetésekben, megismerte a rendőri erőszakot és gyakran írt az anarchista újságokba, például a Komuna című mozgalmi folyóiratba. 1907-ben szakított az anarchistákkal, mert Jarmila családja tudomást szerzett tevékenységéről, arról, hogy egy hónapot börtönben is töltött. Szerelme Jarmila iránt még jobban elmélyült, rend utáni vágyódása erősödött. Ígérete - hogy szakít addigi életmódjával, nem valósult meg. Sokat dolgozott, 1908-ban hatvanhét, 1909-ben hetvenegy, 1910-ben nyolcvankilenc elbeszélése jelent meg, főként a szociáldemokrata és nemzetiszocialista irányzatú sajtóban, különböző álneveken. 1910 márciusában sikerült állandó jövedelemhez jutnia: szerkesztői állást vállalt az Állatok világa „Svet Zvírat” című folyóiratnál (fizetése havi 180 korona és naponta két korsó sör volt). Miután biztos megélhetéshez jutott, 1910 májusában házasságot kötött Jarmila Mayerovával. Nem sokkal később megszületett fia, Richard, aki később az anyai nagyapa foglalkozását követve építészmérnök lett. Hašekot azonban ez a rendeszmény csak rövid ideig vonzotta, csakhamar visszatért a régi cimborákhoz és még 1911-ben visszaköltözött anyjához.

Az 1911-ben érte az a valószínűtlen eset, hogy egy éjszakai csíny miatt - amikor is öngyilkossági szándékot tettetve sétált a Károly-híd párkányán - többnapos kivizsgálásra bevitték az elmegyógyintézetbe. E színlelési kalandnak köszönhető a Švejk című regény egyik legízesebb fejezete. Ugyanebben az évben, hogy a hivatalos politikai életet tettekkel is kifigurázza - néhány tréfaértő barát közreműködésével - megalapította A törvény keretei közt működő békés haladás pártját, melynek ő volt a jelöltje, szónoka, krónikása és vezére is egy személyben. Pártja gúnyolta az államrendet, a fennálló intézményeket. Az 1911-es választási kampány idején, egy éjszaka, Hašek a következőket írta egy cédulára: "A század hülyéje. – Alapos próbák után felismerte, képes rá, hogy derék katona legyen…" Ez a két mondat adta az alapötletet Švejk alakjának megformálásához. 1912-ben meg is jelent első elbeszéléskötete, Švejk, a derék katona, és egyéb különös történetek címmel. 1915 februárjában vonult be, a 91. gyalogezredhez került. De nem sok időt töltött osztrák mundérban, 1915. szeptember 24-én orosz hadifogságba került – voltaképpen átszökött az oroszokhoz, majd 1916 nyarán csatlakozott a cári hadsereg oldalán harcoló Csehszlovák Légióhoz. A Légió a francia angol-orosz szövetségi politikának egyik végrehajtója volt, osztrákellenesség jellemezte, célja volt a cseh nemzeti érdekek védelme, később az önálló csehszlovák állam megszervezésének alapja lett. Ez a nacionalista szemlélet hatja át a Švejk-téma második feldolgozását is, amely 1916-ban készült, és 1917-ben jelent meg Kijevben, Švejk, a derék katona fogságban címmel. A második változatban, - a cseh hazafiság hangsúlyozása, a magyar-osztrák ellentét került előtérbe. 1918-ban Hašek átállt a Vörös Hadsereghez (otthagyta a Légiót, mely akkor már ellenforradalmi erőt képviselt), az 5. szibériai hadsereg politikai biztosának helyettese lett, belépett a kommunista pártba. 1920 májusában Krasznojarszkban feleségül vette Alekszandra Gavrilovna Lvovnát – az 1917-es februári forradalomban szerepet játszó Lvov herceg lányát -, jóllehet előző feleségétől formálisan nem vált el. Ekkor még tartósnak hitte szibériai megbízatását. Így a bigámia elkövetésében nem valami felelőtlenség vezette, hanem azt hitte, hogy életét végleg Szibériában folytatja. Arról ábrándozott, hogy nemzetközi vörös csapatok élén szabadítja fel az elnyomott közép-európai népeket. 1920 decemberében azonban az Internacionálé javaslatára több tapasztalt pártmunkástársával és második feleségével hazatért Prágába. A kialakult politikai helyzet, az iránta megnyilvánuló bizalmatlanság, a rendőrségi zaklatások és nem utolsó sorban magánéletének rendezetlensége (bigámia miatt mégis perbe fogták hazájában) visszasüllyesztette régi bohém életmódjába. Hašek 1921 márciusában kezdett főműve végleges változatának megírásához. Hőse kalandjait immár nem elbeszélésekben akarta megírni, hanem önálló regényként. Részvénytársaságot alapított a Švejk forgalmazására, kiadótársaival a mű első részét füzetenként árusították kávéházakban, vendéglőkben, mivel az író bigámiapere miatt nem akadt olyan kereskedő, aki vállalni merte volna a mű megjelentetését. Az első rész közönségsikert aratott, így a második rész kiadására már jelentkezett vállalkozó. Hašek ekkor már súlyos beteg volt, szervezete nem bírta tovább a bohémélet terheit. 1921 őszén Lipnicébe, egy kelet-csehországi falucskába költözött, hogy minden energiáját a Švejk írására, illetve később már csak diktálására fordítsa. A halál is munka közben érte, tüdőtágulás és szívbénulás folytán, 1923. január 3-án, negyvenéves korában. Utolsó szavai a következők voltak: "Sohasem hittem, hogy ilyen nehéz meghalni." A fő mű tehát befejezetlenül maradt, a hiányzó harmadik rész Hašek újságíró barátjának, Karel Vaneknak a munkája.

ÍZELÍTŐ MŰVEIBŐL: