Hamvas Béla műveiből

Silentium /Titkos jegyzőkönyv / Unicornis
EPILEGOMENA (részlet)
7.

E könyvnek sokáig azt a címet akartam adni, hogy a Hallgatás Őre. Úgy gondoltam, hogy az ismeretlen határán, a sötétség és a fény között, a titkok országának kapujában álló őrről szól. A misztikus szó iránt bizalmatlan vagyok és annak csak a misztérium kedvéért bocsátok meg. De a könyv éppen a misztériumról szól, a meghatározhatatlanról, vagyis arról, ami az egyetlen valóság és az egyetlen tapasztalható. Végül az Unicornis címet választottam.

Az Unicornis az egyszarvú állat.

A két szarv a két szem, a két kéz, a két nem, a kettősség, a két here, a két méhkamra jele. Az egy szarv a homlokszem, az egy, a lingam, a yoni, a szív, az androgyn. Az egyszarvú a szent erdőben a szürracionális állat.

Kínában Ki-lin-nek hívták. Kung-ce anyjának, mielőtt fia megszületett, álmában megjelent. Az első egyszarvú a föld középpontjából ugrott ki. Elevenen alig látták. Tyanai Apolloniusról mondják, hogy egyszer találkozott vele. Mózes azt írja: Az Úr kivitte őket Egyiptomból, olyan az ő ereje, mint az egyszarvúé.

Az egy a megismételhetetlen. Egyszer van. Egyetlenegyszer. Először és utoljára. Megfoghatatlan és meghatározhatatlan. A misztérium. A hallgatás őre a néma szent erdőben élő hangtalan egyszarvú, a tilalmak küszöbén, az utolsó lény, a lét legvégső alakja, az Egy. De hiába egy és egyetlen. Ha vele vagy, tudod, hogy ez az egy az egész és az egyetlen, a minden. Hiába van először és utoljára. Mindig volt és van és lesz. És hiába megfoghatatlan. Ő az egyetlen megfogható, ő a valóság, a realitás, a tapasztalat és a konkrétum és ami rajta kívül van, az káprázat. Hiába ő a misztérium, ez a misztérium van bennem és benned és ez vesz bennünket körül és ez az, amit megérintünk s amit megeszünk s amit látunk és orrunkkal beszívunk, s hiába titok, ez az, amit mindenki tud és hiába tilalom, ez az, amiből vagyunk. Ez az egyszarvú.

Az egyszarvúval találkozni lehet a városok utcáin, s akkor a sors-daimon arcát viseli. Ilyenkor az ember nyakában ül, kezében korbács és az embert űzi. Az emberek az utcán azért rohannak, mert ő hajtja őket. Találkozni lehet vele gyermekek, leányok, szentek arcán, akkor ő az angyal. Ilyenkor az embert kezénél fogva vezeti szelíden. Amikor az ember a földet elhagyja, a lélek vezetője lesz, elöl megy és az utat mutatja. Egy szarva világít, mint a csillag. Vannak lelkek, akik felülnek reá s az egyszarvú viszi őket hátán, a túlvilág birodalmain át, erdőkön, hegyeken, folyókon át, szarva egyre jobban és jobban ragyog, előre mered a térbe és az utat mutatja.

Szentendre, 1948. július–szeptember

A BABÉRLIGETKÖNYV
(részlet)

Déli szigetek között hajóztam s egy napon olyan helyre értem, ahol a fogadó babérligetben állt. Babérfát még keveset láttam. Úgy tudtam, ha természetesen fejlődik, csak bokor. Itt szép, magas, lombos fa volt, a kertben legalább háromszáz darab. Ebéd és vacsora közben a mély, sötétzöld árnyékban fűszeres illatát szívtam. A frissen sült hal, vörösbor, szőlő mellé babérillatú levegő! Aki teheti, szánjon rá egy hetet, nem fogja megbánni. Az étkezésre korábban jöttem, csakhogy tovább ülhessek itt. A tengerre láttam, a kicsiny kikötőre, ahol munkások, halászok, fügét áruló asszonyok nyüzsögtek. Távolabb az öbölben apró szigetek, ciprusfákkal, a középen kolostor. Ott ültem az árnyékban tétlenül, mialatt kint a napfényben izzottak a fehér kövek és szikrázott a tenger. Ebéd után, mikor a török kávét megittam, a heverőbe dőltem, lábamat felraktam a székre és a nehéz, illatos dohányt élveztem. Többször elbóbiskoltam néhány percre, aztán ismét felnéztem. Csábított az alvás, de a szépség, amit láttam, nem eresztett. Nem tudtam választani az álom és az ébrenlét között. A déli napfény, a tenger felől jövő puha szél, a fűszeres levegő inkább volt álom, mint amit álmodni tudtam volna. Egyszerre arra gondoltam, hogy nincs nálam könyv. Olyan könyv, amit most jól esne olvasni. A gondolat lassan támadt bennem, egészen lassan, ahogy a cigarettafüst lebegett a zöld árnyékban, sietség nélkül és megbékélten. Mi az, amit magammal hoztam? Vándorkönyv, hajófedélzetkönyv, alkonyati könyv. Egyetlenegy babérliget könyv sincs. Tűnődtem, ugyan melyik lehetett volna, ha elhoztam volna: kínai? francia? görög? angol? Akkor elhatároztam, hogy hasonló alkalomra, nem is másnak, csak magamnak, vagy nem is magamnak, csak másnak, egyszer, ha időm engedi és a Múzsák, könyvet írok. Idevaló könyvet, amit azonnal le lehet tenni, ha hozzák a levest. Újra föl lehet venni s mielőtt a szardella érkezik, még el lehet olvasni belőle ötven sort. Esetleg százat. Két korty bor között és feketekávé után. Két lapot vacsora előtt. Olyan könyvet, amelyik nem sértődik meg, ha olvasás közben az ember kinéz a partra és elbámészkodik valamin, amit a következő pillanatban elfelejt. El lehet veszíteni és el lehet ajándékozni.

A szobában, itthon, vagy a könyvtárban semmit sem fog érni. Olvasása nem is ajánlatos. Csak fűszeres babérlevegővel élvezhető. Legjobb kávé után, amikor az ember nyugvószékben hever, illatos cigarettát szív, elolvas belőle másfél lapot s utána édesen szundikál, mialatt a sirályok a kék víz fölött keringenek.

Ajánló/Forrás: http://www.terebess.hu/keletkultinfo/hamvasbela.html

 

ANTHOLOGIA HUMANA. ÖTEZER ÉV BÖLCSESSÉGE

Az író-filozófus szellemi tájékozódásának széles sugarú körképe. Mint az életműkiadás jegyzeteiből kiderül, Hamvas Béla foglalkozott e szöveg összeállítás felújítási, átszerkesztési terveivel - ezt figyelembe véve a kötet az eredeti változatból a kulturális korszakokat átívelő fejezetrendszer fő pilléreit megtartva új sorrendben tálalja a szemelvényeket. Ezen túlmenően pár szöveg elhagyására került sor, de közel két tucattal szaporodott is a kiadványban szereplő szerzők száma - jórészt ázsiai misztikusoktól, bölcselőktől vett egyéb részletekkel, de szép számmal bővült az e századi gondolkodóktól választott anyag is (Jaspers, Heidegger, Simone Weil, Cioran).

Az Ötezer év bölcsességének kompendiumát adó gyűjtemény - a jeles gondolkodó beállítottságának megfelelően - nem rendszerező, módszeres igényű filozófiai breviárium. Elsőrendű célja az, hogy az emberi történelem külső, felszíni története mögötti humán szellemhez, az "áldott megvilágosodás" forrásaihoz kalauzolja az olvasót. "Az emberi lét nem halad és nem fejlődik, hanem " szüntelen átlényegülésben örvényszerűen kavarog és a végső megoldást forralja" - írja az előszóban Hamvas. Miután a spirituális emelkedettségnek egyetlen és végső megoldása nem létezik és kinek-kinek egyéni, belső szemlélettel kell a lét titkaihoz és a belső megvilágosodáshoz közelítenie, ez a könyv "meditációs objektumokat" kínál ehhez a folyamathoz.

Hamvas antológiájának fő fejezetei laza történeti korszakos periódusokkal nyílnak egymásba. Óegyiptomi, babiloni, távol-keleti, perzsa, indiai, kis-ázsiai ősi bölcseleti részletek szerepelnek a könyv élén. A következőkben a görög és római filozófia klasszikusaiból kapunk szemelvényeket. A középkori fejezet voltaképpen a keresztény bölcselet és teológia fő eszméinek kaleidoszkópszerű átnézetét adja - a kereszténység ősatyáitól Kempis Tamásig és Cusanusig. A reneszánsz és felvilágosodás kulcseszméit nyújtó fejezetegység után Moralisták címmel 18. századi, javarészt francia gondolkodóktól nyújt összeállítást. A romantika és klasszicizmus ízlés- és stílusköréből - bár szép számmal szerepelnek a múlt századi klasszikus filozófia nagyjaitól vett részletek - sok író és költő esszé-szövegeiből vett passzussal is találkozunk. A 20. századi fejezetben a modern vallásbölcselet, a szellemtörténet kerül előtérbe (Merezskovszkij, Haecker, Oetega, Kassner stb.). Szabálytalan kézikönyv ez a mű - nem a referensz-kötet - kompletatív olvasmányként inkább az igényes olvasók fogják kölcsönözni.

Forrás: Legeza Ilona könyvismertető

idézet

Valami érthetetlen kapcsolat van a barátság és a csillag között. Miért csillag a barát? És miért barát a csillag? Mert olyan távol van, és mégis bennem él? Mert az enyém, és mégis elérhetetlen? Mert az a tér, ahol találkozunk nem emberi, hanem kozmikus? Mert nem kíván tőlem és én sem kívánok tőle semmit? Csak azt, hogy legyen, és így, ahogy van; és ő van, és én vagyok, ez kettőnknek tökéletesen elég? Nem lehet rá válaszolni. Nem is kell. De, ha nem is lehet, barátom iránt mindig azt fogom érezni, hogy csillag, a világegyetemnek rám ragyogása.