Apja, Giergl Alajos ötvös pesti műhelyében előbb ötvösséget, majd Peschky József mellett festeni tanult. Tanulmányait 1841-43-ban Bécsben folytatta és fejezte be. Hazatérte után főleg arckép-megbízásokkal halmozták el (Deák Ferenc, Széchenyi István, Erkel Ferenc és mágnáscsaládok családi arcképei stb.), de festett biedermeier ízű életképeket is (Búsongó leány, Vadorzók, Beteg gyermek, Közelgő vihar, Kis festő stb.). Kísérletezett a történelmi műfajjal (Báthory Zsigmond), az oltárkép-festéssel is (Csóka; Budapesti Bazilika).

1845-től gyakran szerepelt a Pesti Műegylet kiállításain. 1857-ben tett olaszországi tanulmányútja után festett képei a velencei festészet hatását mutatják. Tanulmányozta az angol portréfestők munkáit, ezek hatása szintén kimutatható képein. Legtöbb alkotása (főleg arcképei) ma is magántulajdonban van, de számos képét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, a Történeti Képcsarnok és más vidéki közgyűjtemények. 1860-ig a Giergl nevet használta, s műveit is ezzel a névvel jelezte.