A szenvedés, a megrendítő gyász ábrázolása jellemző Pietáira. Mégis, a lírai érzelmek közelebb álltak a rokokó művészhez, s ezért gyakrabban mutatta be az odaadást, a csodás látomásban elmerülő feloldódó szent alakját. Az átszellemültség magyarázza, hogy a forma is könnyed, nincs földi súlya. A rokokó szobrászatának ezt az irányát Ignaz Günther művei testesítették meg. A szobrászati fejlődés különböző szálai fonódtak össze alkotásaiban: stílusát a francia udvari művészet és a német népi faragóművészet sajátosságai határozzák meg. Elsősorban egyházi megbízásokat kapott, és a népi szobrászat hagyományos anyagát, a fát használta. A faragás nagy finomságokig jutott el; a formálás és a színezés a lehetőségek széles skáláját nyújtotta. Egyetlen korabeli szobrász művei sem mutattak ennyi kecsességet, bájt, formai szépséget. Az arcok enyhén tipizáltak, a modellálás puha, a formák tetszősek, elegánsak. Egyik szobrán, a "Kronosz"-on (1765-70) azt látjuk, hogy az öreg férfiaktot is a formai szépséget hangsúlyozva mintázta meg.