Édesapja festőművész, ő volt első tanára. Gross Arnold tizenhét éves ifjoncként Romániából szökve érkezett Magyarországra. Tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán folytatta, ám mind tehetségén, mind felkészültségén érződött az indíttatás, a festő édesapa gondos, figyelő irányításának hatása. A főiskola elvégzése (1953) óta szinte töretlen népszerűségnek örvend, noha a hivatalos művészeti vezetés nem volt mindig kegyes hozzá. Nem csoda, hogy a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia a tagjai közé választotta. A művész szeretete és tisztelete a természet iránt megint csak kora ifjúságára nyúlik vissza. Édesapja nyomdokain haladva könnyed, friss akvarelleken jelenítette meg a tordai és a nagyváradi vidéket. Finom vonalvezetése, téma hű ábrázolásmódja és páratlan szépségű tájképeinek lélegzetelállítóan hiteles megfogalmazása nagyrészt a régi mesterek beható tanulmányozásának eredménye. Rembrandt és Dürer rézkarcainak alapos ismerete mellett nem téveszthette szem elől magát a tiszta forrást, a természetet sem. Szinte ars poeticája az a tétel, amely szerint a természetnél nincs szebb, s a teremtett világnál ember szebbet nem alkothat. A környező világ esztétikáját, rendszerét és törvényeit is fellelhetjük Gross Arnold szövevényes rézkarcain. Képei különös kompozíciót alkotnak. Semmi sem felesleges, semmi sem zavaró rajtuk, semmi sem kívánkozik ki a képi világból. Minden apró részlet a helyén van, de egyiknek a szerepe sem elhanyagolható. Nincsenek hangsúlyos és kevésbé hangsúlyos részek, a kompozíció oszthatatlan, organikus egységet alkot. Olyan tökéletes harmónia ez, amilyet a természet hoz létre, s olyan megismételhetetlenül makulátlan esztétikai – formai, kompozíciós és színbeli – tökéletesség, amelyet az ásványok képviselnek. Gross Arnold szenvedélyesen gyűjti e csodás darabokat, s bár nem csupán általuk, de többet tud a természetről és annak színeiről, formáiról, az öröklétet behálózó, indás szövevényéről, mint bármelyikünk. A pompázatos kék -zöld-lila átmenetek, a havas-ezüstös csillámok, a leheletfinom erezetek, az absztrakt festők tehetségét meghazudtoló motívumok, s az öröklétbe nyújtózkodó, rendíthetetlen kompozíciós egység éppúgy jellemző Gross Arnold rézkarcaira, mint az ásványokra és a féldrágakő-darabokra, amelyeket oly lelkesen gyűjt. Mint a környezetére, lakására igényes polgár bútorokkal és szép tárgyakkal, úgy veszi körül magát Gross Arnold az ezernyi csodát szikrázó, végtelen nyugalmat kínáló ásványokkal. Változatosságuk és különleges szépségük visszaköszön a művész valamennyi munkájáról, legyen az tájkép, városrészlet, műterem homályát idéző enteriőr vagy az ember szelídítette természet, a kert világa.

Mesterei: Hincz Gyula, Kádár György, Konecsni György, Koffán Károly.

Egyéni kiállítások
1956 • Fényes Adolf Terem, Budapest (kat.)
1964 • Mednyánszky Terem, Budapest
1970 • Dürer Terem, Budapest
1974 • Helikon Galéria, Budapest
1998 • Zeneiskola, Dunakeszi, valamint
          • Róma, Tokió, Amszterdam, Trieszt, Helsinki, Brüsszel, Bergen, London, Hamburg,
             Köln, Los Angeles, Athén, Bécs.

Köztéri művei
Hotel Duna InterContinental (ma Hotel Marriott)
Hotel Penta.