Apja, majd Jacques-Louis David tanítványa volt, még nincs tizenöt éves sem, amikor belépett David műtermébe. Művészete átmenet az akadémizmus és a romantika között. Szenvedélyes természetére inkább hatott Rubens és a velencei festők, mint mestere neoklasszikus puritánsága. A forradalom kitörésekor 1793-ban Itáliába ment, ott ismerte meg Bonapartét, aki ekkor Milánóból irányította ragyogó ifjúkori hadjáratait. Gros többször megfestette Napóleont, amint csapatai élén fedetlen fővel harcol ellenségével, az Arcole hídját készül elfoglalni vagy a jaffai pestiseseket látogatja meg. Napóleon annyira elégedett volt vele, hogy bevette Gros-t abba a bizottságba, amelynek a meghódított városokban ki kellett válogatnia a párizsi múzeumokba szánt művészi alkotásokat. Gros a császári kormány megbízásából később is több ízben megfestette a napóleoni eposz egy-egy jelenetét. Goya háborús képeihez viszonyítva Gros alkotásai elbűvölő túlzások, de drámai ábrázolóképessége olyan művészekre hatott, mint Géricault, Delacroix, és Bonington. 

Forrás: Barangolás a stílusok világában