Jacob Ludwig Karl 1785. január 4-én, Wilhelm Karl Grimm 1786. február 24-én született Hanau am Main-ban. Az irodalomtörténelem együtt, „Grimm testvérek”-ként emlegeti őket. Kilencen voltak testvérek, egyik öccsük, Ludwig Emil Grimm festő és grafikus volt. A testvérek Németország Hessen tartományában, Steinauban nőttek fel. Apjuk, a jogász Philipp Wilhelm Grimm már tekintélyes könyvtárral rendelkezett. Édesanyjuk, Dorothea Grimm (született Zimmer), egy hanaui tanácsos lánya volt. 1791-ben a Grimm család Steinauba költözött. Apjuk 1796. január 10-én tüdőgyulladásban meghalt, s ettől kezdve Jacob lett a családfő. 1798-ben a Kasseli Lyceum Fridericianumban kezdték meg tanulmányaikat. Jacob 1802-ben befejezte gimnáziumi tanulmányait és beiratkozott a Marburgi Egyetem jogi karára. Wilhelm egy hosszú betegség miatt csak 1803-ban tudta követni testvérét a Marburgi Egyetemre. A testvérpár ebben az évben lett a ma „Heidelbergi romantikusok”-nak nevezett művész- és tudóscsoport tagja.

Jacob 1805-től Párizsban a középkori irodalommal foglalkozott, illetve segített a professzor Friedrich Carl von Savigny-nak "A római jog története a középkorban" című forrásmű megírásában. 1806-ban Wilhelm államvizsgát tett, majd az időközben Párizsból visszatért testvéréhez költözött Kasselba. Jacob a hesseni Kriegskollegium titkára lett. Ebben az időben kezdték el gyűjteni a meséket és mondákat. A két fiú együtt üldögélt esténként és hallgatták a mesemondókat. Kezdetben illemtudóan figyeltek, majd úgy döntöttek: ők is felcsapnak krónikásnak. Jöttek sorban a falusi asszonyok és egy pohár bor, esetleg egy szűkös vacsora mellett mondták "tollba" a történeteket. Jacob és Wilhelm nekilátott a meseírásnak, Ludwig öccsük pedig a rajzolásnak. 1808-ban Jacob a westfáliai királynak, Jerôme Bonaparte-nak lett a magántitkára. Ebben az évben meghalt édesanyjuk. 1909-ben Jacob ügyész lett a városi tanácsban. Wilhelm Halleban, Berlinben és Weimarban dolgozott. Jacob 1810-től magyar nyelvészekkel (Révai M., Ipolyi A., Erdélyi János) is állandó kapcsolatban volt, az Akadémia kültagja lett.

1811-ben megjelenik Jacob első könyve: Ónémet mesterdalokról címmel. Wilhelm ódákat, hősi dalokat, balladákat és meséket fordított. A mesegyűjtő "családi vállalkozást" siker koronázta: 1812-ben megjelent Berlinben első mesekönyvük, a több mint kétszáz történetet tartalmazó Gyermek és házi regék. Népmesegyűjteményük, mely a legszebb és legismertebb történeteket köti egy csokorba, ösztönzőleg hatott Andersen és Benedek Elek népmese - feldolgozásaira is. Van köztük pedagógiai ihletésű mese, mely az öregekkel való tisztességes bánásmódra oktat, van olyan is, mely az állatok nyelvét próbálja átfordítani emberi nyelvre. Más mesék népi bölcsességek kimondására vállalkoznak, vagy környezetrajzukhoz a korabeli paraszti világ anyagi és tárgyi anyagából merítenek. Meséikben megtalálhatók az európai népmesék visszatérő motívumai: a kisebb testvér ügyessége, a jó győzelme a gonoszon, az ész, a furfang fölénye a nyers erő felett. A mesék szövegét már a testvérek is erősen stilizálták Eltüntették az egyértelműen szexuális vonatkozásokat, és az illetlennek tartott szavakat, az ifjú hercegekből és grófokból királyfikat, a fekete szívű anyákból gonosz mostohákat formáltak, a történeteket lélektanilag alaposabban motiválták, a stílust tömörré, kissé emelkedetté, régiessé tették.

Wilhelm a korai német irodalmi alkotások (tanító költemények, énekek és mondák, dalok) kiadásával úttörő munkát végzett. 1814-ben Wilhelm a kasseli Kurfürsten könyvtártitkára lett. Jacob diplomáciai útra ment Párizsba és Bécsbe. 1814 és 1815 között a Bécsi Kongresszus kurhesseni delegációjához tartozott. 1815-ben Wilhelm a Rajnához utazott. Ebben az évben jelent meg a Gyermek- és házi regék második kötete. 1816-ban Jacob testvéréhez költözött Kasselbe, ahol mindketten könyvtárosok voltak. Első jelentős képviselői voltak a régi német irodalom kutatásának. 1816-1818-ban megjelent a Német mondák című művük Berlinben, két kötetben. Érdeklődésük a romantika jegyében a német történelem, népköltészet, a mese- és mondavilág, valamint a nyelvfejlődés kutatására irányult. Jacob inkább nyelvészettel foglalkozott. Az ó-grammatikusok egyik legfontosabb képviselője volt, aki megalkotta a hangváltozások szabályosságát igazoló Grimm-törvényt. Német nyelvtan című műve, melyet 1819 és 1837 között írt, jelentős hatást gyakorolt a német nyelvészetre. Felkutatták és gondosan dokumentálták a néphagyományokat, és igyekeztek harmonizálni a különböző német nyelvjárásokat. 1821-ben Wilhelm Grimm megalkotta egyik jelentős írását A germán rovásírásról címmel. 1825-ben Wilhelm Grimm feleségül vette korábbi szomszédjukat, Henriette Dorotea Wildet. Jacob nőtlen maradt, ő asszony helyett inkább a politikával jegyezte el magát, de a két testvér Wilhelm házassága után is együtt élt és dolgozott. 1928-ban megszületett Wilhelm fia, Hermann. 1829-ben fejezte be Wilhelm fő művét, a Német hősmonda-t. A testvérek otthagyták a kasseli könyvtári állást és Göttingenbe mentek. Kasselban professzorok voltak 1829-től, valamint 1839-től. 1830-ban megszületett Wilhelm második fia, Rudolf.

1830-tól 1837-ig a göttingeni egyetemen voltak előadók és könyvtárosok. 1832-ben Jacob kiadta a Német mitológia-t, mely a német törzsek vallásos felfogását rekonstruálja a kereszténnyé válás előtt. 1833-ban megszületett Wilhelm lánya, Auguste. 1834-ben jelent meg Jacob Reinhart Fuchs című műve, a középkori állateposz kutatásának kiindulópontja. 1837-ben Wilhelm öccsével és öt másik professzorral együtt a Göttingeni Hetek tagjaként tiltakoztak a hannoveri uralkodó önkényes intézkedései ellen. Ennek hatására el kellett hagyniuk Hannover tartományt. 1839-ben ajánlatot kaptak a berlini Weidmann könyvkereskedéstől, hogy készítsék el a német nyelv új nagy szótárát. 1840-ben a porosz király, IV. Friedrich Wilhelm meghívására Berlinbe költöztek. Az uralkodó lehetővé tette számukra a tudományos munka folytatását. A Német szótáron dolgoztak. Itt javult szociális és anyagi helyzetük. 1841-től Jacob a Berlini Tudományos Akadémia tagja volt. Ekkortól mindketten Berlinben éltek. Lakásuk a Potsdamer Platz közelében volt. A Friedrich-Wilhelms Egyetemen tanítottak főiskolai tanárként. Jacob 1844-ben Olaszországba, 1846-ban pedig Svédországba utazott. 1846-ban Frankfurtban az első germanisztikai konferencia vezetője volt. 1847-ben Jacob vezette Lübeckben a második germanisztikai konferenciát. Jacob és Wilhelm együtt megteremtették a modern német filológiai kutatások alapjait. Jacob 1848-ban képviselőként részt vett az első német parlament, a frankfurti birodalmi gyűlés ülésén. Ebben az évben jelent meg Frankfurtban A német nyelv története. Még ez évben elhagyta az egyetemet. Jacob 1850-től kizárólag a német nyelvtudománnyal és régészettel foglalkozott, melyből a mai germanisztika szakág fejlődött ki. 1852-ben Wilhelm befejezte tanári pályafutását, és életét teljes mértékben a tudományos munkának szentelte. Ettől kezdve együtt szerkesztették fő művüket, a Német szótár című kiadványt, melynek 32. (utolsó) kötete haláluk után csaknem száz évvel, 1961-ben jelent meg a berlini és a göttingeni tudományos akadémia közös kiadásában. 1854-ben fejezték be a szótár első kötetét. Összesen négy kötetet írtak meg halálukig. Wilhelm Grimm 1859. december 16-án, Jacob Grimm 1863. szeptember 20-án halt meg Berlinben. A Grimm testvérek síremléke a berlin-schönebergi St.-Matthäus templomkertben található.

A Grimm-mesékből először Nagy István adott közre magyar nyelven egy válogatást Grimm gyermek- és házi regék (I-II. Pest, 1861.) címmel. A gyermek- és családi mesék egésze csak 1989-ben jelent meg a Magvetőnél, Adamik Lajos és Márton László jóvoltából. Meséik napjainkig több mint 250 kiadásban jelentek meg 160 nyelven. Márton László arra figyelmeztetett, hogy ez nem olyan gyűjtemény, amelynek a nép ajkán élő darabjait lejegyzik, s aztán majdhogynem betűhív pontossággal közlik. Ezek gondosan megszerkesztett és megírt művek, a Grimm-mesék eredetiben nem úgy hangzanak, ahogy a szokásos magyar fordításokban megszólalnak. Tény, hogy némelyik mese valóban akár vérgőzös pillanatokkal teli rémdráma is lehetne. Márton László úgy gondolja, hogy a népmese ilyen módon a maga természetességében mutatja meg a jó és a gonosz harcát, márpedig ha úgy van, akkor a hátborzongató részleteket sem szabad és érdemes enyhíteni, mert "a gyermeki lélek számára termékeny lehet minden, ami természetes".

Forrás: www.ekultura.hu