Az első "szegmentum" 1749-ben hangzott el, egy csendes nyárvégi napon Frankfurt városában. Ez a kissé még artikulálatlan gyermeki hang azonban - bár nem kevésbé őszinte -, de meglehetősen távol áll a költő későbbi kifinomult stílusától. A polgári család sarja jogot tanult Lipcsében és Strassburgban, majd Lipcsében veheti át ügyvédi diplomáját. Herder hatására kémiával, anatómiával és az ókori művészettel kezdett foglalkozni. Visszatérve Frankfurtba megírja az e forrongó, útkereső korszakot képviselő és a szentimentalizmust diadalra vivő műveit: Új dalok (1769), Prométheusz (1772), Götz von Berlichingen (1773), Az ifjú Werther szerelme és halála (1774). 1776-ban elfogadta a weimari nagyherceg által felajánlott tanácsosi állást, ahol politikával, gazdaságtannal és természettudományos kutatásokkal foglalkozott. Barátnőihez írott költeményei vallanak erről a korszakáról, melyet a Charlotte von Stein-hoz való kötődése koronázott meg. Olaszországi utazásai hatására komolyabban kezdet foglalkozni a mű formájával, amint azt a következő művek bizonyítják: Torquato Tasso (1789) és az Iphigenia Taurisban című drámái, valamint a Római elégiák (1788-90).

1794-ben találkozott Schillerrel, mely egy hosszú barátság kezdetét jelentette, ezt őrzi a Xéniák (1796). Műveiben fokozatosan a klasszicizmus felé fordul: Wilhelm Meister tanulóévei (1796), Hermann és Dorottya (1797).

"A gondolkodó ember java s boldogsága, hogy a kifürkészhetőt kifürkéssze, s a kifürkészhetetlent csöndes áhítattal tisztelje."

Károly Ágost nagyherceg kíséretében részt vett a francia forradalom elleni harcokban: Franciaországi hadjárat (1817). Schiller halála után súlyosan megbetegedett és magányba vonult, hogy az irodalomnak és a tudományoknak szentelje életét. Megírta az egész életén át csiszolgatott Faust első (1808), majd második (1823) részét. Számvetését a világról és élettörténetét tartalmazza a Wilhelm Meister vándorévei (1821) és a Marienbadi elégia (1823). Többen a világirodalom legnagyobb költőjeként tartják számon, de még a kevésbé "bátrabbak" is "az első három" közé sorolják Johann Wolfgang Goethét. Abban tehát senki sem kételkedik, hogy a világirodalom egyik legegyetemesebb, géniuszával van dolgunk. Maradandót alkotni egyetlen műben - ez már önmagában is nagy feladat. Goethe klasszisának mércéjével azonban nem lehetetlen a valamennyi mű nemet átfogó életmű sem: regényei, versei és drámája világirodalmi színvonalon szólalnak meg. "Műveim egy nagy vallomásnak a töredékei" - vallja. Élete és kora legjelentősebb alkotása egy emberiség-költemény, melyben Goethe halhatatlanná tette a 16. században élt Faustus doktor alakját, hogy aztán őt is a halhatatlanok közé emelje.

Forrás: Barangolás a stílusok világában