Atyja könyvkereskedő volt s ő is annak készült, de azután festészetet és rézmetszést tanult. Írni Wieland és E. Kleist hatása alatt kezdett, kikhez személyes barátság fűzte. Költészete átmenet a német rokokóból a szentimentalizmusba. Idilli világában (Idillek, 1756-72) a pásztorok és nimfák életörömet sugároznak, melyek zavartalan boldogságról, arany pásztoréletről szólnak, nemcsak Németországban, hanem a francia és a magyar irodalomban is igen népszerűvé tették. Csokonai verseit, Kazinczy az Idilleket fordította, Kassán meg is jelentette.  

Népi ihletésű alkotása az Egy svájci éneke felfegyverzett kedveséhez (1751). 1780. január 12-én Salomon Gessner kezdeményezésére Zürcher Zeitung címmel megjelent Svájc legnívósabb lapja. Ez az újság a harmadik legrégebbi, még ma is létező német nyelvű újság az 1703-as Wiener Zeitung és az 1705-ös Hildesheimer Allgemeinen Zeitung után. Nyelvezetével nagy befolyással volt a német prózára. Mint rézmetsző és tájképfestő is kitűnt. Később átvette atyja könyvkereskedését és a zürichi nagytanács tagja lett. Zürichben emlékszobrot állítottak neki. Összes művei ismételten megjelentek, utoljára 1841. Gessner írásaiban tájak képeivel, hangulataival fejezte ki a különböző emberi érzelmeket, illetve vetítette ki azokat a tájra.

Forrás: Barangolás a stílusok világában