Egyike a modern francia irodalom legeredetibb egyéniségeinek, aki költeményeiben közvetlen melegségével, színműveiben mély lélekismeretével és finom líraiságával tűnik ki. Az új francia írói nemzedék egyik legismertebb tagja. Könnyed, szellemes író, az érzelmet olykor az érzelgősség határán finom iróniával tudta vegyíteni. Leghíresebb műve a Te meg én (1913) című szerelmi versciklusa, egy férfi udvarlásai, vallomásai, esdeklései a nőhöz a szerelem különféle alkalmaiban és helyzeteiben. Magyarországon a művet Kosztolányi Dezső fordítása tette népszerűvé. Legismertebb regénye a Prélude (1922). Színdarabjai könnyed, csevegő stílusban íródtak. Magyarul több színműve is megjelent: Ezüstlakodalom, Szeretni, A nagy fiúk, Róbert és Marianne, valamint a Krisztin. 

A férfi és a szerelem címmel 1951-ben aforizmagyűjteménye is megjelent. A filozófiájában letisztult, líraiságában kifinomult aforizmagyűjtemény könnyed, elegáns, mégis pontos lét-értelmezések gyűjteménye. Géraldy aforizmái tartóoszlopai egy nemes veretű lét- igazság-valóság versépítkezésnek, amelyben a pontosan felépített szerkezetelemek és a tudatosan realista, de mindvégig lírai ihletű leírások valójában a férfi és a nő kapcsolatának jellemzései, mikroszkopikusan pontos vizsgálatai. "Az asszonyok nem azért védekeznek a próbálkozásaink ellen s igyekeznek menekülni az üldözésünk elől, mintha nem volnának érzékeik. Hanem, mert olyan hirtelen, oly könnyen izgatható és gyorsan uralomra törő érzékeik vannak, hogy rémülten vigyáznak rájuk." Színdarabjai közül az Ezüst lakodalom címűt Budapesten is játszották.

Forrás: Tolnai Nagylexikon