
garnier,
charles
(1825-1898)
francia építész
|
AA francia "stíluskeverő" historizmus jelentős egyénisége. 1825-ben született Párizsban. 1840-ig otthon, Franciaországban végzi tanulmányait. 1842-ben Rómában utazik, 5 évig a Római Akadémia hallgatója. 1852-ben rövid építészeti tanulmányútra utazik Görögországba és Törökországba. Visszatér Párizsba, és magánúton tanulmányozza az 5. és 6. század hivalkodó építészetét. 1861-ben elnyeri a párizsi Operaházra kiírt pályázatot. Főművei a párizsi Operaház, 1862-1875 és a montecarlói Kaszinó tervezése (1878). Olaszországban épített villát, templomot. 1898-ban Párizsban halt meg. A világ egyik legnagyobb alapterületű
operaházának megépítését 1860-ban II. Napóleon császár rendelte el. Egyetlen
hónap alatt kellett a tervpályázaton résztvevőknek benyújtaniuk elképzeléseiket.
Garnier monumentális terve diadalmaskodott a pályázaton, 1500 frankot kapott
csupán érte, de a 35 millió 400 ezer aranyfrankos építési költségnek a 2
százaléka is az övé lett. A Garnier-palota a legváltozatosabb stíluselemek
egybeolvasztásával épült. Az épület homlokzatai, "...az itáliai reneszánsz és
XVI. Lajos stílusában épült...", a tetőzetig érő hatalmas lépcsőház és a nézőtér
reneszánsz és barokk formákba vannak öltöztetve, minden részlete funkcionálisan
is átgondolt. Méltó kerete egy igen gazdag kor társadalmi reprezentációjának. Az
alaprajzot vizsgálva a színházi előadás céljait ténylegesen - közvetlenül
szolgáló, valamint a közlekedés és a reprezentáció igényeit kielégítő terek
közti arány figyelemre méltó. A hosszmetszetnél az említett terek közti arányok
még feltűnőbbek. A palota alatt Charles Garnier mérnök egy barlangrendszert és
egy 1000 m2 mesterséges tavat alakított ki "amelynek vizét a Szajna táplálja",
nyomása pedig az épület tömegét szabályozza, egyenlíti ki. A legenda szerint
amikor megkérdezték Charles Garnier tervezőtől, hogy görög vagy római stílusban
épült-e az Opera, csak annyit mondott "Ez harmadik
Napóleon Stílusa" 1875. január 5-én avatták fel ünnepi díszelőadáson
az új operát. |